Tony Stark "eltűnt" lánya

2.rész

Hát most itt vagyok a toronyban és élem csodás életem. Nagyon örülök hogy haza kerültem! Igaz nem úgy ahogy elhoztak...nem lehet vissza változtatni így megmutattam Anyáéknak hogy mit tudok az erőmről és hogy mire képes bele törődtek hogy ez van. Ugye 3 év telt el mióta vissza jöttem. Már kezdtem megszokni az itteni embereket meg a közösséget ők is befogadtak szerencsére. Egészen eddig a napig éltem a csodás életem amíg meg nem jelent...egy velem egy idős fiu.
Apa nagyon keveset beszélt róla, így nem ismertem. Csak annyit tudtam hogy ő lesz az új Bosszúálló. Amikor belépett az ajtón lefagytam és csak néztem mint a tejbe tök. Amikor ő is oda nézett elvesztünk egymás tekintetében, valami megfogott benne. A kisugárzása, a kinézete a látszólagos a félénksége....legalább 5 percig leshettük egymást amikor Apa törte meg a csendet.

- Nos Peter üdvözöllek a Toronyban. Ez lesz a 2. Otthonod. Ide akkor jössz amikor akarsz. Gyere megmutatom a szobád.. - mondta Apa én meg szabájosan megfagytam a tudattól hogy a mellettem lévő szoba lesz az övé.

- Á Ruby. Édesem segítenél felvinni Peter bőröndjeit - na itt esküszöm majdnem elájultam vagy nem tudom de valamirért nyugodt hangon válaszltam amikor egyáltalán nem voltam az.

-Igen persze segítek - mondtam és meglepődötten néztem hogy kinyögtem egy normális mondatot.

Felmentünk a szobához és Apa meg is törte a nyugodt csendet.

- Képzeld Peter! Ruby szobája itt van melletted szóval ha valamit kérdezni szeretnél, tőle megkérdezheted. - mondta mire én kicsit hevesen bólogattam és leraktam a böröndöt.

- Igen nyugodtan szólj ha bármit szeretnél kérdezni...de nekem most mennem kell edzeni szóval majd találkozunk Peter...és Apa.

Ahogy mondtam beszaladtam a szobámba és átvettem az edzős ruhám. Amugy tényleg szoktam edzeni mert ugye régen naponta volt és nem akartam felbontani ezt a rendszert mindig jó erőlétben akarok maradni.
Gyorsan ugyebár felöltöztem, elő vettem a fülhallgatóm és lementem futni a bázis köré zenét hallgatva. Egyszercsak hallottam hogy valaki jön mögöttem.

-Bal oldal - mondta Steve.

Ahogy meg akart előzni rákezdtem és ugyan olyan gyorsan kezdtem el futni mint ő.
Nagyon megelepődött.

- Hát tudod  nem csak te kaptál szérumot - mondtam miközben próbáltuk egymást előzgetni de nem ment.

- Szerintem lassítsunk mert még a végén elesünk. - mondta Steve és ahogy kimondta egyikünk esett a másik után.
Stevet valahogy a bátyámnak tekintem de ha úgy nézzük idősebb mint apám. De amugy nagyon jól kijövünk ő tanított egy kicsit a gyorsaság hasznákatával hogy tiszteljem ezt az erőt.
Amikor elestünk kb 10 métert borulhattunk. De végig nevettük. Amikor megáltunk mondtam neki hogy a lehorzsolt térdeinket tenyereinket meg könyökünket  le kéne kezelni. Ezért bementünk és fertőtlenítőért nyúltam amikor Apa lépett be a konyhába.

-Jézusom veled meg mi történt? - kérdezte.

- Hát csak elestem-mondtam ártalmatlan hangon.

- ja és vonszolt maga után egy orjás?-kérdezte gúnyosan amikor végig mérte a könyököm meg a térdem.

- Hát fogjuk rá. Ja és meg kéne javítani a futó pályát...és kéne egy nagyobb. - ahogy ezt kimondta Apának egyből leesett mi történt

- hogy hogy nagyobb? Legalább 1 km a hosszabbik oldala! - mondta enyhén dühösen.

- tudom de megint versenyeztünk Steve-vel és a kanyarban kisiklottunk - mondtam

- Jaa hogy ez történt akkor már értem miért van két hatalmas szántás a futópályán-nevette el magát.

- Ha láttad volna Steve arcát amikor elborult - nevettem fel hangosan.

-Na az biztos nagyon vicces volt! - nevetett tovább.

-Amugy merre van? - kérdezte.

- Az orvosiban ő sem esett valami kicsit. Én meg nem szorulok ellátásra így magamnak csinálom.

-Jó de azért a tenyereget segítek megcsinálni - mondta Apa majd bekötötte a tenyerem.

- Köszi de a többit megcsinálom én. - mondtam majd megöleltem.

Gyorsan bekötöztem a sebeim és gondoltam leveszem a poros-koszos ruhát.
Miközben felfelé igyekeztem bele bolottam Peterbe.

-Oh szia bocsi - mondtam majd felvettem a könyvet amit kilöltem a kezéből. - azta ez a 101. Föld relytett bolygó? - néztem meg a könyvet.

- semmi baj és igen ez az. - mondta - de miért is kérdezed?

- Csak azért mert imádom az űrt. A csillag képeket mégjobban! Csak az a sok látnivaló amiről az ember nem is tud imádom a csillagászatott. - mondtam nagy mosollyal

- Aszta nem is tudtam. Én is szoktam néha a csillagászattal foglalkozni...Ma este nincs kedved mondjuk csillagot nézni? - kérdezte félénken.

- De nagyon szivesen elmegyek. - mondtam. Ezt nem gondoltam át PETERREL megyünk KETTEN csillagokat nézni....úristen de várom.

- De amugy veled meg mi törtémt? - nézett a kötéseimre.

- Hát ez vicces lesz szóval...ne akarj futóversenyezni Stevel. Mert így kötsz ki mint én ja és ha a futó pályán látsz egy kissebb és egy nagyobb szántást akkor a kissebb az enyém. - mondtam nevetve miközben mentem felfelé.

-Rendben megnézem akkor este ran...akarom mondtani tali. - javította ki magát.

ÚRISTEN MIT VEGYEK FEL? ezt mondaná egy lány aki nem az előbb zuhant legalább 10 métert.
De aki zuhant az inkább csak egy fekete macska nadrágot vesz fel meg egy fehér valamilyen mintás pólót és egy kutyás pulcsit. Na én is így tettem.
Lassan sötétedett én meg gyorsan felvettem a szettem és az ágyamon ülve és olvasva vártam Peterre.

Sziasztok remélem tetszik!
Bocsi az elírások miatt.
Hozom a kövi részt addig is Sziasztok!

2022. febr. 18.
Szerintem ez is kész. Maybe.
Amugy nem igérem hogy mindent ki tudok javítani de igyekszem.
Vannak részek ahol kicsit át fogalmaztam.
További jó olvasást:3