15rész

64 4 0
                                    

Kb 1 hónapja válltozott meg az erőm.
Ezen kívül minden ment a maga módján, nem nagyon történt semmi. Vagyis csak azt hittük.

Na de kezdjük a nap elején.

*Nyugodt reggeli madárcsicsergés*

Francokat. (már bocsánat)

Ma Mordály és Apám veszekedésére keltem. Kellemes.
Kipattantam az ágyból.
Kómás fejjel vágtam ki az ajtót.
Letrappoltam a lépcsőn egészen a vita helyszínére.
Miközben jöttem le síri csönd volt.

- VALAKI MÉG ALUDNA - kiáltottam le őket - Tőlem aztán vitázzatok 0-24ben de a házon kívül tegyétek! - szidtam össze őket.

- Ő KEZDTE! - mutattak egymásra. Majd magyarázkodni kezdtek és ismét veszekedni.

Vettem egy mély levegőt...

- KUSS! - szóltam rájuk.
- bocs ezt nem kellett volna - vontam vissza - hisz te az Apám vagy, te pedig...egy pszihopata Mosómaci szovaallll - rántottam vállat.

Csönd ült a házra.

-Ti is halljátok? - kérdeztem.

-Mit? - kérdezték szinkronban.

- A csöndet ...és ezt 12:30ig legyen is így...mert ha nem...-nem fejeztem be.

-akkor mi? - kérdezte Mordály

- Velem gyűlik meg a bajod Maci! - néztem szúrósan. - foglak és kiteregetlek egy szárítókötélre.

Jól hallhatóan nyeltek egy nagyot.

- Én most vissza megyek aludni.
Ti csöndben lesztek. - utasítottam őket.

Vissza mentem a szobámba, bevetődtem az ágyamba.
Kb 2 órát aludhattam még.
Ami azt jelenti hogy 12:00 volt.
És csönd volt.
Levánnszorogtam a lépcsőn.

- Szépséges szép reggelt mindenkinek. - köszöntem már sokkal jobb kedvűen.

- Szebbeket - mosolygott Peter.

Az utóbbi időben Boomer kicsit el lett hanyagolva így a mai napom rá szentelem! Vagy több napot.

- Ma elmegyünk Boomerrel egy 2 napos túrára. Megjárjuk Amerikát. És amugy is be vagyunk rozsdásodva. Boomer meg már lassan elhízik annyi kaját adtok neki! - nevettem.

- Ez nem is igaz! - mérgelődött fel mindenki aki lent volt.

- Ahaaa...persze - ráztam meg a fejem.

Felvettem azt a szuper ruhám.
Az az arany tudjátok.
Le is rohantam a lépcsőn.

-Annyira jól fog most esni mindkettőnknek, esküszöm 5 napja kilóméter hiányt fedeztem fel magamon. - kacagtam.

- Vigyázz magadra - ölelt magához Peter.

- Én mindig! - adtam egy rövid csókot neki.

Elköszöntem mindenkitől és egy táskával a hátamon szóltam Boomernek aki ott is termett mellettem.

- Hova megyünk? - gügyögtem neki. Akkor amikor már ló méretű volt.

Felpattantam a hátára.

- Holnap után jövünk! Sziasztok!! - tlrohantunk ki.

- Na gyerünk nagyfiu! Mutatsd az utat! - mondtam Boomernek.

Városról városra futottunk.
Néhány helyen csináltunk egy egy képet vagy valamit amit elküldtem a többieknek.

Egy nagy mezőnél voltunk, Boomer nagyon gyorsan ment. Csináltam egy videót.

- JUUUU HUUUUU - kiáltottam.

Átment a videó.
Aznap már sötetedett ezért sátor vertem. A csillagok alatt aludtunk végül el.

Reggel ugyan úgy folytattuk az utunk. De aznap már nem küldtem képeket.
Mert megtadtak, HYDRA, Zörd úrlémyek, valószínűleg Vörös szoba Özvegyei mindent össze véve mimdenki. Úgy tűnik mindenki Északra menekült.
Az indulásunk óta nem volt a kezemben térkép szóval valószínűleg átmentünk Kanadába is.

Elintéztünk őket de rohadt sokan voltak, valószínűleg maradtak is még.

Megtepázva mentünk haza.

- Helou - estünk be lihegve az ajtón.

- Ruby! Veletek meg mi történt?? - rohant oda Peter.

- Hu hát az első nap még chilles volt, de másnap megtaláltam az utolsó élő HYDRA bázist - vettem nagy levegőt - aztán valami zöld űrlények jöttek Szkrullok vagy mik, Özvegyekkel is találkoztam ám! Mindenki Északra menekült - terültem el. - HOGY MÉG EGY ROHADT PIHENŐRE SE MEHETTEK EL A NÉLKÜL HOGY DOLGOZNOM KÉNE BAZDMEG! - keltem ki magamból. - Jo bocs ez nem nektek szól csak FHUUUUU - idegeskedtem tovább. - lekezelem Boomert és beveszek egy nyugtatót - kúsztam el a konyháig.

Elláttam Boomert majd egy pohárba öntöttem vizet.
A másik kezemben meg a nyugtató volt.
Az üveg és a pohár között cikázott a tekintetem. Az üvegnél maradtam.
Kivettem 3 nyugtatót és egyessével lenyeltem mind,
Aztán az üveg maradék tartalmát is.

- Jezusom! Nem szabadna 3 bevenned! - rohant oda hozzám Anya.

- De most ennyire - mutattam a keremmel ici picit - vagyok attól hogy vissza menjek és....ahj jezusom. - fájlaltam a nyakam. Valami tüske volt benne. Kiszedtem. Néztem a tüskét
- Zemo - olvastam le majd elájultam.

Sötétség.
Valami furi helyen voltam. Volt ott egy tó, egy nagy tóparti ház.
Nem nagyon értettem mi van.
Aztán megláttam 3 kis gyereket.
2 kislány és egy fiu. 3 kis tacskó futkosott velük.
Gondolom az egyik lány és a fiu ikrek mert nagyon hasolnítottak, a másik lány meg talán 1 évvel lehet idősebb náluk. Az ikrek kb 10-11 évesek lehettek. Az a lány meg max 12. Ő nagyoon hasonlított rám.
Érdekes volt őket nézni, a fiu nagyon hasonlított Peterre.
Amikor leesett a tantusz megláttam magam a faházból kijönni kávet iszogatva.
Apa meg egy kocsival akkor érkezett meg, Anya is ott volt és egy  barna hajú lány. MI.  15 lehetett szerintem. Ő picit hasonlított rám, de apára és anyára megjobban.

Kikerekedett szemekkel néztem, aztán saját magammal farkas szemeztem.

Végül valahogy bele estem a vízbe.

Nagy levegőket véve, fulladozva riadtam fel, a bázis laborjában.
Ahogy felpattantam minden rám kötött izét kirántottam.
Ahogy ki akartam menni egy üveg burokba ütköztem ezzel azt véletlen kitörtem.
Na tessék már a fejem is vérzik a szilánkok miatt.
Felbattyogtam a lépcsőn, kint volt mindenki a nappaliban.
Megszeppenve néztek rám.

- Mi te ott voltál picibe! - mutattam Peterre. - És ott volt egy pici én. Meg egy vegyes pici. ÉS BELŐLED IS OTT VOLT EGY PICI! Valami tó meg ház! Meg tacskók! - dadogva magyaráztam.

- MIVAN? - kérdezte mindenki.

-Láttam! - mondtam idegesen - ott voltam! ÉN IS OTT VOLTAM! - mondtam. - HOL VOLTAM? - értetlenkedtem. Megfájdult a fejem. Felszisszentem - najo én asszem most bediliztem! De még nem végeztünk! - mutattam rájuk.

Mi van velem???

Sziasztok! Most egy szokottnál rövidebb részt hoztam.
Jo mondjuk ez se kicsi xd.
Nem tudom mikorra várható a kövi rész de igyekszem minél hamarabb hozni.
Addig is további jó olvasást mindenkinek!  :3

Helyesírási hibákért vagy esetleges elgépelésekért bocsánat.

Tony Stark "eltűnt" lányaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora