Tony Stark "eltűnt" lánya

16.rész

- DE APA MONDOM HOGY NEM EGY ÁLOM! OTT VOLTAM! IGAZIBAN! - mondtam el már huszadjára Édesapamnak hogy nem halucináltam és tényleg ott voltam.

- Ahj....-márcsak ennyit mondott.

- Akkor ne higyj nekem. - durciztam be.

- Hiszek én csak...nem értem hogy Zemo miért akarta hogy a jövőbe láss - magyarázta.

- Mert majd én jobban tudom. - grimaszoltam. Majd beugrott valami. - Petert nem láttam. Nem volt ott. HOL VAN MOST? - ugrottam fel. És realiztam hogy már amióta veszekedek apával az óta nem láttam és ez 2 órája megy már.

- Peter nincs az épületben - mondta Jarvis.

- Gyors felhívom - mondtam idegesen.

Nem veszi fel.

- Hát pont ezaz! Ezt akarta Zemo...Peter. Nem lesz ott. - könnyeztem be. - Ha most nem találom meg.... - gondoltam bele. - nem nem én ezt nem - dadogtam

Egyszercsak elbambultam.

- Megölöm Zemot - mondtam monoton hangon.

Magamhoz vettem a fegyvereim, magamhoz hívtam Boomert.

Felpattantam a hátára és kirontottunk az épületből.

- Boomer! Keresd Petert! - mondtam neki.

Megállt majd szimatolni kezdett.
Nem sokkal később sprintelni kezdett.

Egy jó ideje futhatott amikor megláttam egy rozoga épületet..

Leugrottam Boomeről és futni kezdtem a ház felé.
Berontottam.

Peter ott volt leláncolva.

-NE RUBY EZ CSAPDA! - kiáltotta.

És egy erős ütést éreztem a tarkómon, össze estem.

Kikötözve keltem egy szobában.

- Felébredtél? - jött elém Zemo.

- Hol van Peter? - kérdeztem.

- Ott - legyintett hanyagul az egyik irányba.

Ki volt láncolva egy cölöphöz.
Kinyit azért megnyugodtam hogy él.

- Oke Zemo... Mit akarsz? - néztem rá.

- Katona vagy nemdebár? - kérdezte.

Ezen jó hangosan felnevettem.

- Mi olyan vicces? - kérdezte.

- az hogy már egy jóóó ideje nem fog rajtam semmi - mondtam.

- Belöled is kikúrálták mi? - kérdezte unottan.

- Talált súllyed! Na de várj, kérdeznék valamit?

- Mond

- mi a lószarért nem lehet ENGEM BÉKÉN HAGYNI? AMIKOR KI AKARTAM RUCCANNI ERRE JÖTTETEK TI!
Komolyan már az is megforgott a fejemben hogy lefagyaztom magam és 20 év múlva vissza jövök hogy legyen egy kis nyugtom és ne 2 naponta kelljen bajba kerülnöm - magyaráztam.

- Jo de ez hogy jött ide? - kérdezte.

- Ja csak időhúzás amít kikötöm ezeket! - emeltem fel a karom.

- Basszus!! - Kezdett el szaladni.

Én kikötöttem magam majd Petert is.
Boomer rontott be az ajtón.

- Boomber haza visz, szólt a többieknek hogy laza 2 óra múlva otthon leszek oke? - kérdeztem.

- Maradok veled és harcolok! - akaratoskodott.

- Ha itt maradsz, nem fogsz haza menni Peter. Menj haza - mondtam.

Végül beadta a derekát és felült Boomerre.

- Vidd haza Pajti, te pedig kapaszkodj -  indítottam őket az utukra.

Zemo egy erdő felé rohant, ahol gyorsan meg is találtam.

- Nocsak a nagy Zemo szalad! - sétáltam utánna. Leterítettem majd lefogtam a földön. - tudod Zemo eddig úgy éreztem hogy simán ki tudnál nyírni. Kicsit gyengének éreztem magam. De most... Most mást érzek. Mostanra rájöttem hogy megkaptam azt az erőt ami előtt nincs berúghatatlan ajtó.
De ez megrémít. Félek hogy elvesztem a fejem. Már most is érzem magamban azt a bizonyos ördögi másik felemet. Félek hogy ezzel másiknak többet ártok mint segítek. Főleg a családomat féltem, és itt nemcsak a szüleimre utalok hanem a Bosszúállokra is. Mindenkire....
Most hagyhatnálak hogy elmenekülj, hogy legyen egy ember a világon akitől tartanom kéne... De nem teszem nyílván.
Valamiért most köszönetet akarok mondani nekem Zemo.
Köszönöm hogy kinyitottad a szemem hogy milyen veszélyes is vagyok valójában. De tényleg.
Köszönök mindent. Igaz ezzel ártottál a szetetteimnek...amit nem bocsátok meg... - itt elgondolkodtam. - amikor leesett mit tervezel.. Éshogy elraboltad Petert. Úgy éreztem minden másodpercel egyre jobban török össze belülről. Féltettem. De rohadtul....tudom hogy tudod milyen. És részvétem Zemo.
Azon a napon bármelyik másik ember, vagy hős is meghalhatott volna. Apám is akár. De a sors így írta meg, ez ellen nem tehetünk semmit. Nem lesz jobb ha bosszúból megölöd valamelyikőnk. Hisz ők ott fentről figyelnek.
Tényleg jobb lenne ha egy újabb emberi életet oltalán ki? - tettem fel neki a fogós kérdést a kis monológom után.

- Nem.. Nem lenne jobb. - gondolkozott el.

- Én is így gondoltam - engedtem el a szorításomból.
- Most pedig szépen elviszlek valami elit börtönbe ahol gondolkozhatsz - bilincseltem meg majd kezdtem el cibálni magam után.

Sziasztok! Kicsit (nagyon) megkésve de itt a folytatás!
Nem túl hosszú, de megtettem minden tőlem telhetőt.
Nem tudom mikor fogom tudni folytatni a storyt.

Köszönöm hogy már 1,13 ezren olvassátok a storymat! Őszintén megmondom, életemben nem hittem volna hogy ez a story eléri is valaha az 1000 megtekintést!

Gondolkoztam a napokban, arra jutottam hogy LEHET újra írom a storyt...
De lássuk be, az átjavítással sem haladtam sokáig.
Ez a story egészen biztosan fent marad ha sikerül elhatároznom magam.
Szóval 2 Tony Stark "eltűnt" lánya story lesz.