bodzaszörp

Ki vagy mikor senki nem figyel?

Egy távoli elsuhanó alak, aki nincs jelen csak részben érzékeli a környezetét. Egy átutazó.

Tulajdonképpen jellegtelen, mégis tele érzelmekkel.
Van bennem mindenből egy kicsi.

Egy kis darab a késő nyári estékből, mikor már csak pár turista borozgat a Dobó tér éttermeiben.
Egy kevés a hosszúra nyúlt téli iskolai délutánokból, mikor már sötétedik, ahogy végre felszállok a buszra.
Egy kicsi abból, mikor a szinkronedzések után az öltözőben a klórszagban hangosan nevetve idegesítettük szegény portás nénit.
Van bennem a hangokból, a cipőm alatt recsegő porszemekből, az eső utáni vízcsöpögésből, az esti kabóca és tücsök énekből.
Ott vannak a barátaimmal eltöltött délutánok emlékei, a nevetés, az olcsó nasik, a hangos zene, a lekésett buszok, a jóleső fáradtság egy boldogan töltött nap után.
A riadt kíváncsiság az egyetem B épületében, ahogy az egyetemisták közt próbáltam elvegyülni a nyelvóráim előtt.
A levegőben szálló kürtőskalács és pizzaillat, ami belengi a belvárost nyaranta.
Az üresség, ami olyan hirtelen áll be a turistáktól zsongó hónapok után.
A hideg téli korizások a jégpályán, csobbanás a vízbe egy forró nyári napon.
Iskola utáni korcsolyázás és biciklizés Tárkányba, kora reggeli buszozás a városon át.
Könyvolvasás a pad alatt kémia órákon, spontán Queen éneklés a tesiöltözőben.

Kicsit minden vagyok, és kicsit semmi is. Meghatároznak az emlékeim, de mégis több vagyok az elszalasztott lehetőségeimnél, a tönkretett kapcsolataimnál. Múlékony vagyok, de állandó, jelen is meg nem is.

Az életemet áthatják a helyek ahol voltam, az emberek akikkel találkoztam, az élmények amiket szereztem. És ott állok én mindennek a közepén, magamban, de nem egyedül, félve, de mégis boldogan. Pont úgy, mint mindannyian.

20210829