a 13 éves énnek:
rendben leszel, drága
Ma még semmit nem ettem.
Az alma ott pihen a táskámban,
ahova reggel tettem.
A rágó a számban négy órája olvad.
Íze már nemigen maradt, mégis keserű.
A gondolataimba időről-időre bekúszik az alma.
Zöld is, finom is, egy porcikám se kívánja.
Kifejezéstelen arccal ülök, kitölt az üresség. Unalmasan telik a nap, alig várom, hogy hazaérjek.
Újratöltöm a vizesüvegem, ma talán ötödjére.
Még a víz is nehezen megy le a torkomon, el akarok tűnni.
Végül megadom magam, győz az alma. Az első harapás meglepően édes, szinte folytogat.
Marja a torkom, de nem bírom abbahagyni. Mikor elfogy azt kívánom bár tovább tartott volna. Bár ne alma lett volna.
Süt kint a nap, de engem nem melegít fel. Kimerült vagyok, és már almám sincs. Még egy pár óra.
A buszon bizonytalanul kapaszkodom a csőbe. Tömeg van. Fullasztó. Az ablak mellé lökdösöm magam.
Nehéz tartani magam. Nehéz vagyok. Már reggel is nehéz voltam, de most egy almával nehezebb vagyok. Bárcsak a táskámban lenne még.
Kanyarodunk, és én egy pillanatra nem látok. Megszűnik minden, végre könnyű vagyok.
A következő pillanatban viszont már megint a buszon vagyok. A szívem hevesen ver, alig várom, hogy leszálhassak.
Hazaérve a bejárati ajtónk melletti tükörbe nézek. Karikák a szemem alatt, üresség a gyomromban. Üresség a szívemben. Éhezem.
20211006
lyukas óra,
egy pogácsa és egy nagy tea társaságában
CZYTASZ
bodzaszörp
Literatura FaktuAz életem bodzaszörp. Édes és valahogy mindig túl kevés. Heló mindenki! Nem számít mennyi idő telik el, valami mindig visszahúz ide. Talán az, hogy mindig is problémáim voltak azzal, hogy megfogalmazzam ki is vagyok, talán az hogy ez a hely számomra...
