bodzaszörp

Kitűnő

Világéletemben kitűntem. Mind fizikailag, mind máshogy.

Én voltam a "magas lány".  Tudod, a szőke. Nem rémlik? Tudoood aki sok nyelven beszél. A kitűnő. Talán úszik. A csendes. Kicsit stréber is szerintem.

A szomorú az egészben hogy ezek közül elég volt két mondat, hogy a másik megszólaljon, hogy ja persze. Hogyne tudnám.

Valamilyen érthetetlen okból viszont másra sem vágyom, mint hogy elvegyülhessek.

Unalmasan normális akarok lenni.
Bárcsak 10 centivel alacsonyabb lehetnék, 10 kilóval könnyebb, 10 árnyalattal sötétebb hajjal, és 10 évnyi önutálattal kevesebb.

Bár ne lenne hullámos a hajam, széles a vállam, egyenetlen a bőröm, vastag a derekam, túl hosszú a karom, nagy a kezem.

Emlékszem, 11 évesen, mikor még az uszodában töltöttem a délutánjaim nagy részét, mindig azt kívántam, bárcsak én is olyan kicsi és vékony lennék, mint a többiek.

Nemrég láttam képeket abból az időszakból, mikor versenyekre jártunk. A dobogón állok, a vállam nem széles, a karom nem vastag. Kicsi és vékony voltam.

Eltelt hét év. Tükörbe nézek. A karom pedig mégis vastag. A derekam is. A csípőm széles. Olyan helyeken látok felesleget, ahol az előző nap még nem volt. Napról napra csak rosszabb.

Ha 25 évesen visszanézek ugyanezt fogom gondolni? Mindig csak visszanézek és rájövök, hogy semmi baj nem volt velem? Sosem leszek elégedett magammal jelen időben? Sosem lehetek elég?

Papíron lehetek én kitűnő, külső szemszögből teljesen rendben, ha a fejemben én vagyok a legrosszabb.

De néha persze jó is. Mikor nem nézek oda. Hagyom, hogy a számok számok maradjanak. Hagyom, hogy a tökéletlen részletek tökéletlenek maradjanak. Nem töröm magam órákig tartaó hajvasalással. Nem számolom görcsösen a kalóriákat. Nem öltözök át háromszor reggel.

Nem tartozom senkinek szépséggel, azért cserébe, hogy élhessek.

20220322
egy nap majd elolvasom ezt,
és már nem lesz aktuális