Egyetlenem

27 1 0
                                    

Mert nincs már bennem kétely,
Hogy talán nem véletlen,
De egész életemben,
Velem mindenki elhitette,
És elhittem.
De most, hogy végre megértettem,
Az egészet elégettem,
Még mit nem,
Hogy életem egy tévhitben,
Leéljem.

Mert okos nem vagy,
De hogy buta
Lennél, ne gondold.
Hidd el megoldod,
Hogy ne legyen gondod
Azokra, kik mellett hiába vagy,
Őszinte mégis kétkedve tartanak
Annak, ki te valóban vagy,
És kiknek nem tetszik ez meg az
Vághatnak grimaszt,
De ugyan minek,
Hisz a valóság úgyis a tied.

Mert felidézni nehéz már,
Hogy szabályok nélkül ki voltál,
De a lényegen nem változtat,
Ki akar kedvére változhat.
Bár nem vitás
Lehetek én is hibás,
Ki nem mondja
Ki, mi nyomja
Lelkét, inkább
A magyarázatot feladja,
Az igazságot eltakarja.

De nehéz
Elmondani, ki merész
Csak az teszi.
Mert az élet kesze kusza útján,
A jelen és most találkozópontján,
Mindenki bátor
Ám, ámbár
Nem lehetetlen,
Látni az erdőt a fától.

Szóval mi lenne,
Ha mindent elfeledve,
A jövőben álmokat keresve,
Mindenki hagyná magát élni, szertelen
Zenélni, tenni azt mi helytelen,
Mert e szent helyen,
Ez nem szentségtelen.
Szóval nagyon kérlek
Egyetlenem,
Hagyd élni az életem,
Mert ez nekem,
Az Egyetlenem.


20191014
- nem egy mai darab, de aktuális

bodzaszörpWhere stories live. Discover now