Tartozom egy vallomással.
Sosem voltam még szerelmes. Ha ezt elmondom általában felvont szemöldököket kapok válaszul. Esetleg nem vonz az ellenkező nem? Na és a sajátod? Bárki? Akárki?
Senki? Hát jó.
Sosem voltam szerelmes.
Pedig tele vagyok kihasználatlan szeretettel. Csak épp mindenki kihasználja ezt a kihasználatlanságot.
Túl sok van.
Túl sokszor előfordul, hogy a szeretetem túlcsordul.
Túlcsordul és végigcsepeg a szobán.
Csepp. Csepp. Csepp.
Barátok.
Család.
Emberek, akiket azt hiszem szeretek.
Emberek, akiket azt hiszem tudnék szeretni.
Emberek, akiket szándékosan szeretek napról napra.
Engem vajon lehet direkt szeretni napról napra? És ha nem, közölné-e velem ezt bárki is direkt?
Sosem voltam szerelmes.
Tudom mennyire nagyon tudnék szeretni, de mintha ezt senki nem akarná rajtam kívül tudni.
Sejtelmesen és némán, hangosan és feltűnően, sejtelmed sincs mennyire tudok szeretni.
Hajnal egy.
A szeretetem túlcsordul.
Túlcsordul, és lassan nem marad belőle több, mint egy magányos csepp.
Cseppet sem érdekel, hogy mennyire tudok szeretni?
Csepp. Csepp. Csepp.
Ha odaadom az utolsó cseppig az összeset mi marad nekem?
Sosem voltam még szerelmes.
De minden, amit hagytam kiömleni az évek során, most átitatja mindenem.
És lehet hogy nincs itt a nagy ő nekem, de az életem legalább szeretem.
20210830
YOU ARE READING
bodzaszörp
Non-FictionAz életem bodzaszörp. Édes és valahogy mindig túl kevés. Heló mindenki! Nem számít mennyi idő telik el, valami mindig visszahúz ide. Talán az, hogy mindig is problémáim voltak azzal, hogy megfogalmazzam ki is vagyok, talán az hogy ez a hely számomra...
