Fallen Angel

Előkerül

Két héttel később Damient kiengedték a kórházból. Zoé hivatalosan is eltűnt személynek számított, én és Tim pedig újra bejártunk a suliba. Az ősz lassan már télbe fordult, de Jake és a bátyja nem mutatkoztak sem az iskolában, sem pedig máshol. Később kiderült, hogy már ki is iratkoztak, és elterjedt az a hír is, hogy elköltöztek. Mi persze mindezt nem hittük el, hiszen tudtuk, valami sokkal nagyobb készül a háttérben. Valami olyan, ami talán végezhet mindannyiónkkal. 

Nem beszéltem már annyit Damiennel, mint korábban, még azután sem, hogy újra iskolába járt. Valahogy olyan távolinak éreztem, mintha nem is igazán örült volna annak, hogy felgyógyult, hogy újra egészséges. Olyan volt, mintha bántaná, hogy megmenekült. Vagy talán valami teljesen más dolog fúrja az oldalát, de nem akarom megkérdezni. Ha el akarja mondani, akkor majd el fogja. 

Velem szinte semmi nem változott. Aggódom. Leginkább Zoé miatt, de Timothy is napról napra nyugtalanabb. Alig alszik, szinte minden nap vitázik a korábbi barátaival. Fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy megnyugodjon. Vagyis... Tudom, hogy mit kellene, de azt nem tehetem meg. Ha Zoét megtalálnánk, és sikerülne elbánnunk Jake-kel, minden rendbe jöhetne. De ez nem ilyen egyszerű. Már hivatalos védelmező angyalok keresik őket, mi semmit nem tehetünk addig, amíg el nem simítják ezt az egészet. És a vizsgám is csak akkor lesz véglegesen lezárva, ha ez az egész véget ért. 

Asael elmondta, hogy megbuktatnak majd, Tyrael is eljött hozzám, hogy bocsánatot kérjen. De én sosem haragudtam rá. Meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy soha nem lehetek majd őrangyal. Nem kapok majd egy lelket, amihez egy életen át hozzá leszek láncolva. És ez talán nem is annyira nagy baj. Mármint persze, jó lenne, ha őrangyallá válhatnék, glóriával és egy örök társlélekkel, de nem lehet minden úgy, ahogyan csak szeretném. 

Mióta Zoé nincs meg, szinte minden nap elsétálok a háza előtt. Valahogy várom, hogy feltűnjön az ablakban, és integessen, aztán csatlakozzon hozzám, és együtt menjünk tovább. Gyötör a bűntudat, mert tudom, hogy most miattam van olyan helyzetben. Lehet, hogy már nem is él, mindezt azért, mert megtudta, mi is vagyok valójában. Néha Tim is elkísér, együtt nézünk fel a sötét szoba ablakára, de az nem világosodik ki. 

-Annyi mindent akartam még kérdezni tőle. Meg akartam ismerni, rendesen, minden nap látni, és most...Nem tudom elhinni, hogy mindez megtörtént. Nem is akarom elhinni. Annyival könnyebb lenne egyszerűen csak elfelejteni az egészet, mintha soha nem is tudtam volna róla. És annyira szar érzés, hogy nem tehetem meg. - Tim fáradtan megdörzsölte az arcát, aztán rám nézett. Annyira összetört volt a tekintete, annyira kínnal teli, hogy könnybe lábadt a szemem. Tudtam, hogy neki kellett volna a támogatásom, de nem bírtam tartani magam. Egyszerűen kirobbant belőlem a zokogás, és nem tudtam visszafogni. Térdre rogytam, amikor megbicsaklott a lábam, a bátyám pedig mellém térdelt, és együtt kívántuk, hogy érjen véget ez az őrjítő várakozás. 

Az ősz lassan télbe fordult, amikor Asael megkeresett minket. Együtt ültünk a szobámban, mind a hárman a földön, As pedig az ablakpárkánynak támaszkodva minket figyelt. 

-Nincsenek túl jó híreim - kezdte -, de úgy néz ki, Zoé előkerült. 

Nem igazán tudtunk mit mondani. Asael talán várta volna a megkönnyebbült sóhajokat, de semmit nem tudtunk még arról, hogy milyen állapotban is van a barátnőm. Még mindig megszállott? Már elengedték? Beteg? Eszméletlen? Esetleg halott? 

-Az állapota még nem egészen ismert, egyenlőre csak abban vagyunk biztosak, hogy ő az, és hogy még él. 

Tim lélegzett fel először. Szinte hallottam, ahogy leesnek a szívéről azok a kövek, amik eddig mázsás súllyal húzták őt lefelé. Eleredtek a könnyei, és csak remegett, én pedig fél karral átöleltem, miközben letöröltem a saját kibuggyanó könnycseppjeimet is. Zoé életben van, és ez a legfontosabb. Mert ha él, akkor még meg tudjuk menteni.

-Egyenlőre megpróbálják kiszabadítani onnan, ahol most van, ami elég nehéz feladat, tekintve, hogy közel van a pokolhoz, így nyüzsögnek a démonok. Jake egyenlőre mindent megtesz azért, hogy elkapjon téged, Amie, úgyhogy ezentúl sehová nem mehetsz kíséret nélkül. A kertbe sem léphetsz ki, ha nincs melletted valaki. Jake nem kockáztathatja meg, hogy valaki meglássa, mert már egy hónapja annak, hogy visszatért a pokolba, úgyhogy jócskán veszített az emberi alakjából. 

-Mi lesz Zoéval, ha sikerül kiszabadítani? Hova viszik? Mikor láthatjuk? - Timből folytak a kérdések, Damien viszont csak némán figyelt. Ő tudja, milyen az, amikor valakit megszállnak. Tanulunk róla, és ha a démon még kapcsolódik hozzá, ha még benne van, és erővel kell kivenni, akkor Zoé valószínűleg belehal. Magától kellene legyőznie Castielt, de erre nagyon kicsi az esély, hiszen Cas már kifejlett démon, majdnem ereje csúcsán, évek óta a pokolban él. Kicsi rá az esély, hogy Zoé, egy egyszerű ember megtörjön egy ilyen erős démoni akaratot. 

-Mindenek előtt egy olyan helyre visszük, ami szent, így ha a démon benne is van, akkor a teste elhagyásakor gyenge lesz. Ha már nincs benne, akkor Zoénak jót fog tenni az a környezet, ami mentes minden rossz dologtól. Ebben az esetben, amikor már megszállottságtól mentes, bejöhettek majd hozzá. De csak akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy a lány már nem áll démoni irányítás alatt. Természetesen hivatásos démonűzők foglyák megvizsgálni, megpróbáljuk, hogy magától kényszerítse a lényt a teste elhagyására, de ha nem sikerül, akkor ki kell vennünk.

-Az hogyan működik? Fájdalmas?

Asael rám nézett, mintha tőlem várná a választ. Tim is rám kapta a tekintetét, még Damien is engem nézett, én pedig mélyet sóhajtottam. Ha elmondom Timnek, akkor össze fog roppanni. Mégsem hazudhattam, hogy minden rendben lesz. 

-A démonok eltávolítása pokoli fájdalommal jár - mondtam -, hiszen a démon lelke hozzákapcsolódik a megszállt személy lelkéhez, és egybeforr vele. Amikor ezt a köteléket erővel teszik tönkre, az emberi félből kiszakad egy nagyobb darab, amit a démon magával visz, ezzel megölve a gazdatestet. Nagyon kevés olyan ember van, aki túlél egy ilyet, és mindannyian maradandó károsodást szereznek miatta. A lélek nagyon nehezen gyógyul, van, aki harminc-negyven év múlva már felismeri a szeretteit, de a legtöbben soha többé nem lesznek ugyanolyanok. 

Kegyetlen igazság ez, de akkor is ez az igazság, ha senkinek nem tetszik. Nekem sem ez volt a kedvenc részem, amikor meg kellett tanulnom, most pedig hinnem kell abban, hogy Zoé képes kilökni magából az idegen lelket, ezzel mentve saját magát. 

-Mikor szabadítják ki őt? - kérdezte Tim helyett Damien, mert előbbi nem tudott megszólalni, annyira váratlanul érte ez az egész. 

-Az angyalok valószínűleg ebben a percben is úton vannak érte, valószínűleg pár napon belül már sikerül biztonságos helyre vinnünk. Ennél többet egyikőtöknek sem mondhatok, úgyhogy én most megyek. Vigyázzatok magatokra, mindannyian. 

Asael egy mozdulattal kidőlt az ablakon, és azonnal szárnyra kapott, hogy visszatérjen a mennybe. Timothy elaludt, amíg vígasztaltam, úgyhogy Damiennel ágyba cipeltük, majd miután becsuktam az ajtót a barátomra néztem. Nyúzott volt, fáradt, és annyira láttam a szemében, hogy készen áll. 

-Azt hiszem, nem húzhatom tovább. Beszélnünk kell - mondta, én pedig bólintottam, és visszamentünk a szobámba. Tudtam, hogy ez hosszú beszélgetés lesz.