Fallen Angel

Sötét múlt

Asael mindent elmondott nekünk. Egész délután ott ültünk, miközben ő csak beszélt és beszélt. Néha megállt, hogy megemésszük a történteket, aztán folytatta tovább.
Amikor a végére ért végignéztem a többieken. Zoé némán meredt maga elé, Tim szintén, de Damien...

Damien lehajtott fejjel ült, láttam rajta, hogy legszívesebben elsüllyedne, pedig As csak futólag érintette őt. Én persze eddig is tudtam róla, hogy bukott, de a részleteket ezúttal sem tudtam meg, pedig érdekeltek volna. Asael persze tekintettel volt rá, ezért hallgatott az egészről.

-Szóval akkor - mondta először Zoé - Jake Amie erejét akarja, hogy olyan lehessen, mint a bátyja?

-Igen - felelt As, és rám nézett. - Ezért kell nagyon vigyáznod magadra, Amie. Ha Jakenek sikerül a terve, akkor erősebb lesz, mint a bátyja.

-Miért lesz erősebb? - kérdezte most Tim.

-Mert a lányokban sokkal több erő lakozik, mint a fiúkban. Bennük van a teremtés hatalma, ők képesek arra, hogy utódokat hozzanak a világra. Ha Jake megszerezné ezt az erőt, akkor rengeteg démongyermeket nemzene, amik elárasztanák a világot, ezzel pedig felborulna az egyensúly a menny és a pokol között.

-Nem fogja megkapni az erőmet. - mondtam, és Damienre néztem, aki továbbra is lehajtott fejjel ült. Amikor észrevette, hogy figyelem, felpattant és kiviharzott a szobából. Azonnal utána mentem, de már nem értem utól, kiment a házból és elfutott.

Visszamentem a többiekhez, akik értetlenül néztek rám.

-Azt hiszem, utána kellene mennem. - mondtam és felkaptam a táskámat.

Asael elrugaszkodott az ablaktól, ahol eddig állt, biccentett, majd eltűnt.

Tim felállt a földről, de én megállítottam és Zoéra néztem, aki szemét meresztve figyelmeztetett, hogy ne tegyem meg, amire készültem. Én persze nem hallgattam rá.

-Tim, szerintem neked maradnod kellene. - mondtam, és boci szemekkel néztem a bátyámra, de nem hatotta meg.

-Biztos, hogy nem. Veled megyek, és nincs apelláta.

-Nem kell velem jönnöd.

-De igen, kell, mert veszélyben vagy. Jake bármikor újra megtámadhat.

-Nem a nyílt utcán fog leszállni mellém, és ha mégis, akkor majd felszállok. Hidd el, repülésben tényleg nincs párom.

Tim hallgatott még egy darabig, végül beadta a derekát és felvette a táskáját a földről.

-Rendben, de azonnal hívj, ha valami van, oké? - kérdezte még tőlem, én pedig elvettem tőle a táskáját, és visszadobtam a földre.

-Rendben.

-Ezt miért? - kérdezte, és a táskára mutatott, ami a földön hevert az ágy mellett.

-Maradj még egy kicsit, Zoé szeretne beszélni veled. - mondtam, és a lányra néztem, aki azóta is ott ült a földön, már fülig pirosodva, és rám bámult, hogy mégis mit művelek.

-Öhmm...oké. De remélem, hogy ez most nem egy olyan lányos összeesküvés ellenem, ugye? - kérdezte gyanakodva, mire Zoé felpattant a földről és belekarolt a bátyámba.

-Ne gondolj semmi rosszra, csak egy kis segítségre van szükségem. - mondta, én pedig egy mosollyal nyugtáztam, hogy Tim bevette.

Kimentem hát a szobából, de féloldalról még láttam, ahogyan Zoé ilyedten elengedi Tim karját, és ha lehet, akkor mégjobban elvörösödik.