Harry Potter és a másvilági

1.8 - Karácsony

[Név] - a neved/karaktered neve

[F/c] - a kedvenc színed

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

A napok félelmetesen gyorsan teltek tovább, és hamarosan elérkezett a Karácsony. A Roxfort diákjai mind készülődtek hazatérni az ünnepekre, csak néhányan maradtak az iskolában a Karácsonyt ünnepelni. Te ezen néhány ember között voltál, elvégre nem volt családod, eddig a Foltozott Üstben éltél. Nem volt hát hová hazamenned. Harry szintúgy maradt, őt nem várták haza a muglik, és a fiú elmondása szerint sokkal jobban örült, hogy itt tölthette veled és Ronnal az ünnepeket. Mert bizony Ron sem tért haza, a szülei ugyanis elutaztak meglátogatni az egyik bátyját, tehát a Weasley gyerekek maradtak. Hermione ezzel szemben már pakolt, és készülődött elhagyni a Roxfortot.

Csendesen ültél a Nagyteremben, és figyelted, ahogy Ron és Harry varázslósakkozott. Meglepő módon Ron roppant jó volt ebben a játékban, Harrynek eddig nem sikerült még legyőznie. Te magad is próbálkoztál vele, de hiába volt nagyon szoros mérkőzés, még így is vesztettél. Kezedben egy kis csomagot forgattál, amiben egy teljesen átlagosan kinéző cukorka hevert, de nem merted megkóstolni, mert a Weasley ikrektől kaptad, és pontosan tudtad, hogy milyen következményekkel járhatott, ha az ember vakon megbízott a két fiúban.

Figyelted, ahogy Ron leütötte Harry huszárját, és meglepetten összerezzentél, amikor egy ismerős hangot hallottál magad mellől.

- Milyen szörnyű, barbár játék! - Ijedten pislantottál fel a melletted álló Hermionéra, aki már nyakig beöltözve, kezében a bőröndje fogantyúját tartva nézett rátok.

- Jesszusom, Hermione! - mondtad, egyik kezedet a mellkasodra téve. - Ne ijesztgess! Mikor kerültél mögém?

- Most jöttem - felelte a lány, és bocsánatkérőn nézett rád. - Sajnálom [Név], nem akartalak megijeszteni.

- Jól van, talán ha nem bambulnék mindig, akkor nem ijednék meg ilyen könnyen - legyintettél, és hirtelen ötlettől vezérelve Hermione felé nyújtottad a cukorkát. - Amúgy kérsz?

- Honnan szerezted azt? - kérdezte Harry a lány helyett, mire ártatlanul vállat vontál. Hermione ekkor csak gyanakodva nézett rád, és a következő pillanatban megrázta a fejét.

- Nem köszi - mondta. - Tudom, hogy Fredtől és Georgetól van, mert mindenkinek ezeket kínálgatják.

- Egyébként, látom elutazol - mondta most Ron, aki ekkor nézett csak fel a lányra. Addig ugyanis elfoglalt volt, hogy Harry bábújának maradványait kapargassa össze a pályáról. Te csak csalódottan ismét eltetted a cukrot.

- Én meg látom, hogy te nem - vágott vissza a lány.

- Változott a terv - tudatta vele Ron. - A szüleim Romániában töltik a Karácsonyt. Meglátogatják Charlie bátyámat. Charlie sárkánykutató.

- Helyes, legalább segíthetsz Harrynek és [Névnek] - mondta Hermione, mire kissé elhúztad a szád, de nem ellenkeztél. - A könyvtárba készülnek információkat keresni Nicolas Flamelről.

- Már vagy száz könyvet végignéztünk - ellenkezett Ron, de Hermionét természetesen nem hatotta meg.

- De a zárolt részben nem voltatok - mondta, ahogy kissé közelebb hajolt hozzátok. Azonnal ellenkezni akartál, de Hermione felegyenesedett, és megfogva a bőröndjét megfordult, hogy elmenjen. - Kellemes Karácsonyt!

- Nagyon rossz hatással vagyunk Hermionéra - jelentette ki Ron, mire halkan felkuncogtál, és egyetértően bólintottál. Amikor megismertétek a lányt, lehetetlen volt akár csak elképzelni is, hogy a legkisebb mértékben megszegjen bármilyen szabályt. Most meg, beküld titeket a könyvtár zárolt részlegébe, hogy információkat találjatok Nicolas Flamelről.