Harry Potter és a másvilági

2.1 - Mentőakció

[Név] - a neved/karaktered neve

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

Amikor felébredtél nem Tom mellett találtad magad. Helyette egy ismerős szobában feküdtél, és hamar rájöttél, hogy ez azt jelentette, hogy visszatértél a saját idődbe és teredbe. Ez a tény ráerősített arra a gondolatodra, hogy azért tértél vissza Tom idejébe, hogy lásd a találkozót közte és Dumbledore között. Csakhogy ez sok kérdést felvetett. Először is, miért kellett látnod? Másodszor mi közöd volt neked a fiúhoz? Harmadszor, ki volt egyáltalán Tom? Hiába törted a fejed, nem rémlett, hogy bármilyen híres varázslóról tudnál, akinek Tom Rowle Denem lenne a neve. Talán nevet változtatott?

Sokáig hevertél az ágyadban ezen töprengve, mire eszedbe jutott, hogy nem kellene egymagad törnöd ezen a fejed, amikor volt valaki, aki valószínűleg sokkal többet tudott a helyzetről. Amikor először megjelentél ebben a világban Dumbledore úgy tűnt várt rád, és noha akkor még nem értetted, hogy honnan tudta, hogy jönni fogsz, most már volt egy erős sejtésed. Elvégre hetven évvel ezelőtt találkoztál vele.

Kikelve az ágyból gyorsan leszaladtál Tomhoz a Foltozott Üst tulajához. A férfi a pult mögött állt, és egy poharat törölgetett éppen. Jelenleg elég kevesen voltak idelent, még korán volt, és a legtöbb itt megszálló boszorkány és varázsló éppen aludt. Akik itt voltak azok is a reggelijüket fogyasztották pont.

– Á, [Név], jó reggelt – köszönt Tom élénken. – Felteszem reggelizni jöttél.

– Jó reggelt – köszöntötted sietve. – Nem, igazából csak kérdezni akarok valamit, de ígérd meg, hogy nem fogsz furcsán nézni rám miatta!

– Milyen kérdés lehet annyira különös? – nevetett a férfi, majd biccentett egyet. – Nem foglak furának nézni.

– Oké, szóval, mióta nem láttál? – kérdezted, mire a férfi egy pillanatig csak pislogott, majd lassan válaszolt.

– Hogy érted? Hiszen egy hete itt vagy már, természetesen tegnap este is találkoztunk – mondta kissé bizonytalanul. Erre elgondolkodva bólintottál, látszólag a múltban töltött időd nem volt komoly befolyással az itteni időre. Bár legutóbb eltelt pár nap, de lehet, hogy az idő alatt csak eszméletlen voltál, és valójában ugyanakkorra tértél vissza, mint amikor elmentél. Mindenesetre nem lehettél benne biztos.

– Oké, köszönöm! – mondtad, és visszasiettél a szobádba, míg Tom csak értetlenül bámult utánad. A szobádba érve leültél az asztalhoz, és elővéve egy pergament elkezdted megfogalmazni a levelet, amit a Roxfort igazgatójának szándékoztál küldeni. Eddig titokban akartad tartani a furcsa eseményt előle, de most, hogy találkoztál vele a múltban már nyilvánvaló volt számodra, hogy tudott a kis kiruccanásodról.

A levélben megmagyaráztad, hogy már kétszer is megtörtént veled a furcsa esemény, és feltetted neki a kérdéseidet. Többszöri átolvasás után pedig elégedetten Merlinnek adtad a levelet, és megbíztad a kézbesítéssel. Figyelted, ahogy a bagoly elrepül az iskola irányába, majd úgy döntöttél, ideje elkezdeni a napot.

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

A napok gyorsan teltek, a szabadidődben az Abszol úton bolyongtál, és néha besegítettél Tomnak, amikor különösen sokan voltak a fogadóban. Észre sem vetted, és lassan eltelt egy újabb hét, mire megkaptad az első leveledet Rontól és Hermionétől. Úgy tűnt, mindketten élvezték a nyarukat, és Ron sokat beszélt róla, hogy szándékában áll elhívni titeket az otthonába, amit te természetesen nagyon szívesen vettél. Miután válaszoltál nekik, megérkezett Merlin is a harmadik, egyben legjobban várt leveleddel.