Harry Potter és a másvilági

2.3 - A Czikornyai és Patza

[Név] - a neved/karaktered neve

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

Zsebkosz köz.

Így hívták azt a helyet, ahova Harry és te csöppentél. Legalábbis Hagrid elmondása szerint, aki azon nyomban megszidott benneteket, ahogy elég távol értetek azoktól a kétes emberektől. Harry nem mutatott megbánást, hogy ide jöttetek, elvégre nem tehetett róla, hogy még soha nem használt Hop-port. Te pedig azért nem bántad meg a dolgot, mert csupán aggodalomból cselekedtél, és úgy érezted, hogy nagyon jól tetted. El sem tudtad képzelni, mennyire ijesztő lehetett volna Harry számára mindez, ha egyedül lett volna itt. Így hát, Hagrid szidása ellenére, egyikőtök sem mutatta a megbánás legkisebb jelét sem, amit Harry azonnal közölt is a férfival.

- Eltévedtem, és... - kezdte a fiú, azonban hirtelen megállt, és a férfira nézett. Közben végre kiértetek a Zsebkosz közből, és a zsúfolt, színes, kellemes Abszol úton haladtatok tovább. – Várj csak, akkor te mit kerestél ott?

- Tényleg Hagrid – bólintottál te is a férfira nézve. Noha úgy hangozhatott, hogy valamiféle rossz cselekedettel vádoltátok őt, valójában biztos voltál benne, hogy bármit is csinált ott, jó okkal tette.

- Én? – kérdezett vissza, majd mikor látta, hogy várakozva néztek rá, válaszolt. – Én kérlek, meztelencsiga-riasztót venni mentem. Az iskolai káposztásba kell.

Már éppen szólásra nyitottad a szádat, hogy megkérdezd, hogy ezt a bizonyos meztelencsiga-riasztót csak a Zsebkosz közben lehetett-e venni, amikor egy ismerős hangot hallottál meg a tömegből.

- Harry! [Név]! Hagrid! – kiáltotta Hermione, ahogy elétek lépett, és végignézett rajtatok. Barátnőd látványára elmosolyodtál, örömmel vettél még egy ismerős arcot az előző kellemetlen élmény után.

- Szervusz, Hermione – köszöntötte Hagrid vidáman.

- Jaj, de örülök srácok – nézett mosolyogva Hermione a férfiról rád és Harry-re.

- Én is örülök neked – felelte Harry megkönnyebbült mosollyal.

- Az érzés kölcsönös – bólintottál te is hasonló boldog megkönnyebbülésben.

- Mit csináltál a szemüvegeddel? – kérdezte Hermione, miután észrevette a fiú szemüvegének törött lencséjét.

- Csak életében először próbálta a Hop-port – legyintettél lazán, ugyanis Harry csak hebegett-habogott válasz helyett. – Egy kis Reparo, és rendbe fog jönni.

- Oculus Reparo – intett a pálcájával Hermione, amitől a szemüveg azonnal megjavult. Aztán a lány feléd fordult. – Miért nem javítottad meg neki, ha már ő maga nem képes rá?

- Hát, elég mozgalmasak voltak az elmúlt percek – válaszoltad, és a fiúra pillantottál. – Eszünkbe sem jutott ezen aggódni.

- Már nincs szükségetek testőrre, ugye? – kérdezte Hagrid, mire felpillantottatok rá, és a fejetek ráztátok. – Helyes, akkor én megyek is.

- Köszönjük, szia – intettél, éppen egyszerre Harry-vel. A férfi csak elnézően mosolygott erre, és lassú léptekkel elindult a dolgára.

- Gyertek, mindenki aggódik értetek – ragadta meg a kezeteket Hermione, és a Czikornyai és Patza nevű bolt felé húzott, ami előtt éppen álltatok. A boltban hosszú sor állt, úgy gondoltad, az iskolakezdés miatt. Azonban, ahogy beléptél megláttál egy táblát, ami szerint egy bizonyos Gilderoy Lockhart ma aláírást adott a boltban. Ha nem ő lett volna az iskolai könyveitek 99%-ának a szerzője, akkor fogalmad sem volna róla, hogy ki volt ez az ember. Veled ellentétben azonban úgy tűnt, hogy sokan mások nagyon is tudták, ki ő.