Harry Potter és a másvilági

1.10 - A Tiltott Rengeteg

[Név] - a neved/karaktered neve

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

Malfoyjal kiegészült kis csapatotok csendesen követte Fricset, aki szokásához híven ezúttal sem tűnt túl kedvesnek. Valójában biztosra vetted, hogy a férfi teljes szívéből, a lénye legmélyéig gyűlöli a Roxfortban tanuló diákok mindegyikét. Sőt, talán az összes gyereket a világon. Bár még nem jártál ide egy egész éve, amióta ismerted a férfit, azóta egyetlen egyszer sem láttad még mosolyogni. Úgy tűnt nincs senkije, legalábbis a macskáján kívül, és kissé szánalmat éreztél iránta.

Nem kellett szépíteni a dolgokat, Frics egyértelműen nem kedvelt benneteket, és ez az érzés kölcsönös volt.

- A régi módszerek hatásosabbak voltak - morogta a férfi, ahogy kiértetek a Roxfort biztonságos falai közül, és most a Hagrid háza felé vezető úton lépkedtetek tovább. - Az lenne az igazi, ha a hüvelykujjatoknál fogva fellógatnának titeket! De szépen ordítanátok.

Ezekre a szavakra a többiek ijedten sütötték le a szemeiket, míg te csak felhúzott szemöldökkel néztél a vicsorgó férfire. Nem tudtad elképzelni, hogy mégis mikor csináltak ilyet a Roxfortban. Valójában szinte biztos voltál benne, hogy soha nem voltak ilyen büntetések, de valahogy úgy érezted, nem lett volna bölcs döntés szót adni ennek a kétségednek a jelenlegi helyzetedben.

- A büntetőmunkátokat Hagriddal végzitek el - jelentette ki Frics, amikor az említett vadőr éppen kilépett a kunyhója ajtaján. - Van egy kis elintéznivalója a Tiltott Rengetegben.

Hagrid a háza mellett ropogó tűz mellé lépett, míg ti is megálltatok a tűzrakás másik oldalán. Tekinteted Hagridra vezetted - aki bár nem szólt még egy szót sem, és éppen el volt foglalva azzal, hogy magához vegyen egy íjpuskát -, jól láthatóan szomorú volt valami miatt. Habár nem kérdeztél rá, de sejtetted, hogy valószínűleg Norbert miatt lehetett a dolog. Az elmúlt napokban nem beszéltetek a vadőrrel, de Malfoy látta a sárkányt, és biztosan elmondta McGalagonynak, aki pedig nyilván szólt Dumbledorenak. Hagrid nagy valószínűség szerint nem tarthatta meg Norbertet.

- Íme a jómadarak, Hagrid - mondta Frics az említett vadőrre nézve. Hagrid nem felelt, de még csak nem is nézett rátok, helyette halkan szipogva bámult az előttetek égő lángokra. - Csak nem emészted magad még mindig amiatt a koszos sárkány miatt?

- Norbert elment - közölte végül a férfi, ahogy végre felnézett rátok. A szelíd vadőr tekintete találkozott a tiéddel, mielőtt ismét lesütötte volna, és a szíved szakadt meg a szemeiben látott szomorúság miatt. Erős kényszert éreztél, hogy odarohanj hozzá, és megöleld, de mégsem mozdultál. Valahol hibásnak érezted magad. Bár a sárkányt sehogy sem tarthatta volna meg, és jobb volt most elvenni tőle, mint később, amikor jobban ragaszkodik majd hozzá, de ha ti nem mentek aznap éjjel a házához, akkor még nem tudott volna senki Norbertről. - Dumbledore elküldte Romániába, egy rezervátumba.

- De hát ott jó neki! - mondta Hermione, és bár nagyon sajnáltad Hagridot, egyet kellett értened a lánnyal. - Hisz a fajtársai között lehet.

- És mi van, ha nem tetszik neki Románia? Mi lesz, ha a többi sárkány bántja őt? - kérdezte a férfi aggódva, te pedig nem tudtad megállni, hogy elmosolyodj. Hagrid csupán pár napig vigyázott a sárkányra, mégis ennyire törődött vele. Ez rendkívül édes volt. - Hisz alig bújt ki a tojásból.

- Ugyan Hagrid, hiszen Ron bátyja is ott van emlékszel? - mondtad próbálva valahogy megvigasztalni szomorú barátotok. - Biztos vagyok benne, hogy ő majd nagyon vigyázni fog rá. Dumbledore biztos elmondta neki, hogy milyen fontos neked.