Harry Potter és a másvilági

1.14 - A múlt

[Név] - a neved/karaktered neve

🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲✧🗲

A nyár még csak egy hete tartott, de a Foltozott Üst éppen olyan népszerű volt, mint mindig. A kocsmában ivó boszorkányok és varázslók közül soktól a hideg rázott, de a legtöbben nagyon barátságosak voltak, főleg a törzsvendégek, akiket mindennap láttál, és már név szerint ismertétek egymást. A fogadó egyik kis szobája nyújtott otthont neked a nyári időszakra, és noha mindened megvolt, amire szükséged lehetett, nem tudtál segíteni rajta, hogy kicsit mégis csalódottnak érezd magad. Még saját szobád sem volt, egy hely ahova az év bármely szakában visszavonulhatnál.

A szobában álló ágy nem volt a legkényelmesebb, amiben két életed alatt megfordultál, de elviselhető volt. Aludtál már rosszabb helyeken is. Éppen ezen az ágyon feküdtél, és bár rendkívül fáradt voltál, valamiért kellemetlen érzésed volt, amikor lehunytad a szemed. Szinte féltél elaludni, ezért csak csendesen bámultál a sötétségbe, magadban azon morfondírozva, hogy egyszerűen csak figyelmen-kívül kéne hagynod ezt a nyugtalanságot, és elaludnod, vagy inkább virraszd át az éjszakát.

A kérdésnek végül az elnehezedő szemhéjaid vetettek véget, amik egy pislogás után egyszerűen nem nyíltak ki újra. A tudatod oda-vissza sodródott az ébrenlét és az alvás között, míg végül erőt vettél magadon, és kinyitottad a szemeid.

Döbbenetedre azonban a Foltozott Üstbeli szobád helyett egy ismerős helyen ébredtél. A tudatod lassan emésztette meg a tényt, miszerint nem ott voltál, ahol az imént. Mikor azonban felfogtad ezt, gyorsan felültél, és fejedet oldalra fordítva néztél az ágyra melletted. Ismerős sötét szempár nézett rád vissza.

- Tom? - tetted fel a kérdést meglepetten, habár nem vártál rá választ. Tom nem is felelt, csak csendes számítással nézett rád. - Hogy kerültem ide már megint?

- Ezt szeretném én is tudni - felelte ő, mire kissé kínosan néztél rá. Természetesen a fiú nem tudhatta, hogyan utaztál a térben. Talán erről Dumbledore-t kellene kérdezned.

- Nos, fogalmam sincs - mondtad. - De azt hiszem, majd úgy jutok vissza, ahogy legutóbb is.

- És legutóbb, hogy jutottál vissza? - tette fel a kérdést, amire sajnos te magad sem tudtál válaszolni, bármennyire akartál is.

- Nem tudom - vallottad be. Tom enyhén irritáltnak tűnt, de nem mondott semmit. - Maradhatok, ameddig kitalálom, ugye?

- Ez egy árvaház - vont vállat a fiú érdektelenül. - Nem dobhatlak ki.

És ezzel végül eldőlt a helyzet.

Az órák napokká, a napok pedig hetekké váltak, és mégsem tértél vissza a Foltozott Üstbe. Ez idő alatt sokat beszéltél Tommal, habár inkább te voltál az, aki beszélt, míg Tom csak akkor szólalt meg, ha kérdése volt, vagy valamire méltóztatott válaszolni. Arra ugyan nem jöttetek rá, hogyan jutottál ide, és hogyan tudnál visszatérni, de sok minden mást kiderítettetek.

Példának okáért a tényt, hogy nem csak a térben, de az időben is utaztál. Amikor meghallottad, hogy hetven évvel jársz a múltban teljesen sokkot kaptál, és rendkívül megrémültél. Arra is rájöttetek, hogy bárhogyan is kerültél ide, Tomnak nagyon nagy szerepe volt a dologban. Nem tudtál ugyanis túl messzire menni a fiútól, amikor átléptetek egy bizonyos határt, a következő percben eltűntél onnan, ahol addig tartózkodtál, és egyenesen Tom mellett jelentél meg.

A Tom mellett töltött idő alatt láttad, hogy az árvaházban rosszul bántak a fiúval, nem voltak barátai, és a többi gyerek gyakran csúfolta. Néha szörnyszülöttnek és hasonlóknak nevezték, és hamar kiderült, hogy a varázsereje miatt. Az is feltűnt, hogy a gyerekek noha minden lehetőséget megragadtak arra, hogy fájdalmat okozzanak a fiúnak legyen az fizikai vagy lelki, valójában nagyon is féltek Tomtól.