Princess for Daddy/L.S.- Fordítás!

Harry

2 hónappal később
Már egy ideje rosszul vagyok. Olyan, mint akkor, amikor hánytam, de nem hányok. Bár Louis-nak nem akarom elmondani. Nem akarom, hogy aggódjon, és nem akarok újra kórházba menni. Utálom a kórházakat. De azt hiszem mennem kell.

Ma megint rosszul éreztem magam, így amikor Louis munkában volt, bejelentkeztem a kórházba. Vigyáztam, hogy senki ne lásson, és azonnal behívtak. A nővér jött értem.

- Szóval, mióta tart a betegséged? - kérdezte, papírral és tollal a kezében. - Azt hiszem, körülbelül két hónapja. - Mondtam zavartan, ami miatt itt kell lennem.

- Miért nem jöttél azonnal? - kérdezte meglepetten.

- Itt voltam azon a napon, amikor először rosszul éreztem magam. Az orvos azt mondta, hogy valószínűleg allergiás vagyok valamire, és azóta megpróbáltam rájönni, hogy mire vagyok allergiás, de nem jártam sikerrel. Még mindig rosszul érzem magam. Látott egy kis pöttyöt az ultrahangon. -Mondtam mire a lány bólintott.

- Nos, azt hiszem, újra meg kell csinálnom az ultrahangot. - mondta udvariasan mosolyogva. Bólintottam, és levettem az ingemet. Lefeküdtem, és egy nagyon hideg cuccot tett a hasamra. Aztán elkezdte az ultrahangot.

Hát ez furcsa. Aggódva nézett ki. Valami komoly baj van velem? Meghalok?

- Hm, ugye Harry vagy? - Bólintottam. - Nos, mondta valaha valaki, hogy te hordozó vagy? - kérdezte

- Hogy érti, hogy hordozó? - Nem értettem.

- Hogy képes vagy gyereket hordozni, mint a nők? - mondta, és csak annyit akartam, hogy elkezdjen nevetni. Nem lehet. Fiú vagyok, férfi, hogyan lehet gyerekem?

-N-nem. Kérlek, mondd, hogy viccelsz? Nem lehet, férfi vagyok! - suttogtam ijedten.

- Nem viccelek, te hordozó vagy, és a  rosszullét azért van, mert terhes vagy. - mondta olyan hangon, ami megnyugtatni próbált. De ezen a ponton semmi sem segített.

- Szóval lesz babám? - tettem fel a leghülyébb kérdést, mire bólintott.

Mit fognak mondani az emberek? Mi lesz a karrieremmel? És Louis? Elhagy engem? Hogyan mondjam el neki?

- Most mit csináljak? - kérdeztem ijedten, nem tudtam, miért kérdezem tőle.

- Akarod ezt a babát? - kérdezte, és elgondolkodtam. Babát akartam. Őt akartam, de mi lesz az életemmel?

-Igen. - Válaszoltam.

- Nos, akkor tudni fogod, mit kell tenned. És ha ez az ember kedvel vagy szeret téged, akkor veled marad, ha aggódik emiatt, akkor is. - mondta a hátamat simogatva, nyugtatva engem.

- Nem, nem érted. Nem lett volna szabad együtt lennünk. Mintha ... nem szabadna nyíltan melegnek lennie. És nem tudom, hogyan kell ezt kezelni.- Mondtam.

- Minden rendben lesz, ígérem. A végén a szerelem győz, mindig. Tudom, hogy mit érzel. Van egy egy éves gyermekem, Lexie. Örökbe fogadtam a barátnőmmel, aki szintén nem vállalhatja fel. Mindenki, akit ismerek, úgy tudja, hogy Lexie csak a barátnőm és csak segít nekem. Ő híres, így ő sem vállalhatja fel magát. - Nem tudtam, hogy annyira bízik bennem, hogy ezt elmondja nekem.

-Átöleltem. - Nagyon köszönöm, ezt. Nem is tudja, mennyire kellett ez nekem. -Mondtam. - Mi a neved? - kérdeztem, rájöttem, hogy nem is tudom a nevét.

- A nevem Rose. Ruby Rose. - A lány elmosolyodott, én pedig újra szorosan megöleltem.

- Megkaphatom a számod? Nagyon szeretnék néha veled beszélni. Szuperül nézel ki. - Mosolyogtam rá, ő pedig nevetett, elkezdte írni a számát, majd megadta nekem.

- Hamarosan találkozunk, Harry. - Mosolygott, amikor kimentem a szobából, én visszamosolyogtam, és most már nem voltam annyira ideges.
-------------------
- Harry? Hol vagy? - Louis hazaért, és most engem keresett. A hálószobánkban voltam, és azon gondolkodtam, hogyan mondjam el neki. Mi van, ha nem is hisz nekem?

- A hálószobánkban vagyok! - kiáltottam, és nemsokára megjött. Leült az ágyra és megölelt. Szorosan.

- Ó, légy óvatos! Ne ölelj túl szorosan. - mondtam gyorsan. Talán így lehet a legjobban elmondani neki.

- Miért? - Furcsán nézett rám.

- Tudod, hogy volt mikor rosszul éreztem magam? - Bólintott. - Nos, már két hónapja így érzem magam. Nem mindig, de tudod. Csak nem akartam semmit elmondani, nem akartam, hogy aggódj. De ma elmentem a kórházba.- Megálltam levegőt venni.

- j-jól vagy? M-meghalsz? - Aggodalmasnak tűnt, és szinte olyan volt, mintha mindjárt elájulna.

- Nem, nem, ilyenről szó sincs. Valójában pár hónap múlva egy másik ember fog itt rohangál. - mondtam, most a padlót nézve.

- Hogy érted?

- Louis, terhes vagyok. - Próbált mondani valamit. - De mielőtt bármit mondasz, megtartom őt. Még ha el is hagysz engem. - mondtam, és egyenesen a szemébe néztem.

- Harry, soha nem hagylak el. Szeretlek, nem tudod? Szóval azt mondod, apa leszek? Mint egy igazi apa? - A szeme ragyogott, mintha megnyerte volna a lottót.

Bólintottam, ő pedig boldogan átölelt. - Légy óvatos! - sziszegtem, és bocsánatot kért.

- De hogyan lehetséges ez egyáltalán? - Kérdezte, és elmondtam neki mindent, amit tudtam.

Aztán összebújtunk.