Princess for Daddy/L.S.- Fordítás!

Epilógus

- Harry? Jól vagy odabent? - Hallottam, ahogy Louis kopogtat az ajtón. Jelenleg a fürdőszobában voltam, és próbáltam megnyugtatni magam. Ma van Louis utolsó koncertje, mielőtt szerződést bont, és ezen a koncerten fel fogjuk vállalni magunkat, és mindenki tudni fog rólunk és a babáról.

- Várj egy percet. Um, egy perc múlva kint vagyok, igen. - Dadogtam. Hallani Louis kicsi kuncogását.

- Kicsim, engedj be. - mondta megnyugtató hangon. Haboztam egy darabig, de aztán kinyitottam az ajtót. Megölelt és finoman megcsókolta a nyakam.

- Ne félj, minden rendben lesz. Nagyon szeretlek. Ugye tudod? – suttogta, én pedig mosolyogtam, még mindig félve, de bólintottam egy kicsit.

- Most gyere. Tökéletesen nézel ki, és ha nem sietünk, lemaradok a saját koncertemről.- Mondta, majd kivezetett oldalra. Bezárta az ajtót és kimentünk az épületből.

Emberek álltak ott, nem tudtam, mit tegyek, fogjam-e a kezét vagy ne, de mielőtt bármit is tehettem volna, megfogta a kezem, megcsókolta és szorosan tartotta. Elmosolyodtam azon, amit csinált, és mindenki csodálkozott.

Beültünk a limuzinba és elindultunk. Jó érzés volt kint lenni Louis-val, de még mindig féltem. Louis kezét fogtam a kocsiban, és nem tudom, hogy érzi-e, hogy remegek, de gondolom igen, mert közelebb húzott magához és megölelt.

Visszaöleltem, majd megpróbáltam az ölébe bújni. Arcon csókoltam mire elmosolyodott.

-Szeretlek apuci.- Motyogtam, mire visszamondta, minden rendben volt. – Tudod, nagyon örülök, hogy aznap este az Omegle-n voltam. - Eszembe jutott, hogyan találkoztunk, és Louis elpirult.

- Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy az Omegle-t használtam. Őszintén szólva nem is tudtam, miről szól a webhely. És még mindig nem hiszem el, hogy ennyire előre haladtál. Például a normális emberek először azt kérdezik, hogyan csináld először, de te egyből arra a pontra jutottál, hogy "akarsz szexet?" - Louis nevetett, én pedig játékosan a bordáiba rúgtam.

- Igen, nos, kanos voltam, de most már nem vagyok az. Ha érted, mire gondolok. - Elnéztem róla, de hátulról átölelt, a vállamra hajtotta a fejét és megcsókolta a nyakam.

- Annyira szeretlek. - suttogta, és újra szembefordultam vele. Gyorsan megpusziltam az orrát és felkuncogtam.

- Én is szeretlek. Egyébként ha lányról van szó, akkor Daniellának nevezzük. - mondtam gyorsan, mire rám nézett furcsálva aztán leesett neki miről beszélek.

– Oké. De ha fiúról van szó, akkor Peternek nevezzük. - mondta Louis mire bólintottam. Tetszett a név.

-De mi van, ha ikrek születnek? Akkor lesz Peter és Daniella! - visítottam, Louis pedig nevetett rajtam.

– Uraim, megérkeztünk. - A sofőr szólt nekünk és lassan kiszálltunk a kocsiból. Sokan voltak, ezért Louis nagyon erősen fogta a kezemet, és igyekezett nem elveszíteni. Odaértünk és Louis elkezdte elrendezni a dolgait. Ekkor megláttam Liamet és gyorsan odajött, hozzám, megölelt.

- Harry, hallottam, hogy ma felvállajátok magatokat, igaz? – suttogta, miközben ölelkeztünk, én pedig igent motyogtam. Annyira szeretem ezt a fiút, de annyira szorított, hogy alig kaptam levegőt.

- Annyira örülök nektek. A legjobbat érdemlitek.- Rám mosolygott, mikor abbahagytuk az ölelést, én pedig visszamosolyogtam rá.

– Köszönöm, Li. - mosolyogtam, majd elvitt Zaynhez, így végre találkoztam a másik sráccal is.

– Ó, szia, Harry, szóval te vagy az, ak írta a Ha tudnék repülni-t? - Elmosolyodott és csak ekkor jutott eszembe és bólogatás közben elpirultam.

– Oké, tizenöt perc múlva kezdődik a koncert, srácok, készüljetek. - jött Louis, Zayn és Liam pedig elmentek az utolsó próbákra. Louis átölelt, én pedig szorosan visszaöleltem. Elmosolyodtam, amikor megcsókolta a homlokomat és finoman megérintette az arcom.

- Csináljuk - mondta egy idő után, és felment a színpadra. A színpad mögül néztem őket.

Zseniálisak voltak, tökéletesek. Az utolsó dal az én dalom volt, a Ha tudnék repülni. Tudom, mit fog tenni.

- Ehhez a dalhoz szeretném színpadra hívni az íróját, hogy énekelje el velem. Harry Styles, szeretnél csatlakozni? – mondta a mikrofonba, és az emberek tapsolni kezdtek. Párszor újrapróbáltuk a dalt, és együtt olyan jól szóltunk. Felmentem a színpadra és megkaptam a mikrofont is. Neki egy zöld volt, nekem pedig egy kék.

Énekeltünk. De a végén nem mentem le azonnal a színpadról. Louis azt mondta, várnom kell. A tömegre nézett, majd újra rám, aztán kivett valamit a zsebéből.

Elrejtette, és beszélni kezdett.

- Ma szeretnék elmondani nektek valamit, amit soha nem tudtam elmondani. De mivel ez az utolsó napom, amikor ezzel a vezetőséggel turnézok, úgy döntöttem, hogy nem mindent de az életem legfontosabb részét kell tudnotok. Tilos volt bármit is mondanom, de most már semmi sem állíthat meg. Majdnem egy éve megismerkedtem valakivel. Nagyon furcsa módon ismertem meg ezt az embert, de örülök, hogy megtettem, mert megerősít és boldoggá tesz. Ő az, aki a nap 24 órájában ott van mellettem, és úgy érzem, megéri.

Különleges és egyedi.

- Szóval, mivel már mindannyian tudjátok, miről beszélek, itt van. Szeretem a fiúkat, szeretem a férfiakat, és semmi sem állíthat meg ettől. De a lényeg az, hogy különösen szeretem ezt az embert itt. Harry Styles az, akiről beszéltem, és nagyon szeretem. Szóval szeretném, ha mindannyian tanúi lennétek annak, amit tenni készülök. Oké? - A tömeg sikoltozott. Olyan jól fogadták. Néhányan nagyon rosszul néztek ki, de a többség támogatott minket.

Louis most felém fordult és rám mosolygott. Letérdelt, és megmutatta, mit vett ki korábban a zsebéből. Apró dolog volt. Úgy nézett ki, mint-...

– Harry Styles, a gyermekem apja, megtennéd azt az örömöt, hogy egyedüli férjem leszel? - Louis rám mosolygott, amikor tágra nyílt szemekkel, a számát kezemmel eltakarva néztem rá.

- Mond igeeeeeeen, mond igen - sikoltozott a tömeg, én pedig mosolyogtam, miközben bólogattam.

Felállt, szorosan átölelt, arcát a nyakamba fúrta, és lágy puszikat adott. A tömeg ujjongott, Liam és Zayn, a fene, még én is ujjongtam a testemben, és a baba is.

- Annyira szeretlek. - suttogtam neki, ő pedig visszasúgta. Most minden tökéletes volt.

– Te vagy a hercegnőm. - Suttogta.

– És te vagy az apucim. – mondtam vissza, és mindketten elmosolyodtunk, mielőtt összeérintettük volna ajkainkat.

Sziasztok
Hát végre meghoztam ezt a részt is, sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, őszinte leszek veletek elfelejtettem itt a nagy karácsonyi készülődésben, hogy ezt az utolsó részt még nem tettem ki, de jobb később mint soha😅
Kellemes ünnepeket♡