Princess for Daddy/L.S.- Fordítás!

Harry

- Louis? - suttogtam, miközben Louis lefeküdt. Gyorsan beszállt az ágyba és hátulról átölelt.

- Igen, hercegnő? - suttogta, én pedig megfordultam, így most vele voltam szemben.

- Holnap elmondom a főnökömnek. És lehet, hogy elveszítem ezt az állást. És akkor majd meg akarod őrizni a hírnevedet, és akkor talán elhagysz engem. - Mondtam és már éreztem a könnyeket a szememben. Elkezdett csitítani, szorosabban ölelt magához.

- Kicsim, soha nem hagylak el. Ne mondd már ezt. Nagyon szeretlek, bébi. - Megpróbált megnyugtatni és kicsit sikerült is, de még mindig féltem. Bármikor meggondolhatja magát. Azt csinál, amit akar, én leszek az, akinek egyedül kell majd vigyáznia a babára.

- De mit fogunk csinálni? Mindenki furcsának fog tartani amiatt, hogy terhes vagyok, és mindenki gúnyolódni fog rajtam. - Csendben sírtam, ő pedig elkezdte lepuszilni a könnyeimet.

- Shh, figyelj, kitalálunk valamit. Ígérem kicsim. Aludj, szükséged van rá. Hosszú nap volt. Aludj. - mondta, én pedig megfordultam. Szorosan átölelt és hamarosan abbahagytam a sírást, mint egy baba, és megnyugodtam.
-------------
- Reggelt - mondtam Louisnak, amikor másnap felébredtem. Szembenéztem vele és megcsókoltam az orrát, amikor rájöttem, hogy már felkelt. Azt hittem, hogy már fel van öltözve, de még mindig az ágyban van. Engem nézett, mintha próbálna kitalálni valamit, mintha valami az arcomon lenne.

- Lou, jól vagy? Valami baj van az arcommal? - mondtam gyorsan, és elkezdtem megérinteni az arcom. Megállította a kezeimet és megcsókolta.

- Nem, kicsim, te egyszerűen tökéletes vagy. És azt hiszem, tudom, mit kell tennünk.- Mondta halványan mosolyogva mire én furán néztem rá.

- Talán szerezhetnénk egy lányt, esetleg a húgodat vagy egy közeli barátodat, aki úgy tesz, mintha terhes lenne, így nem fog olyan furcsának tűnni, hogy gyerekünk van. - Úgy mondta, mintha lottón nyert volna. Már korábban is gondolkodtam ezen, de nem gondoltam, hogy valóban tetszene neki az ötlet. Mosolyogva néztem Louisra majd odahajoltam és szájon csókoltam.

- Tetszik az ötlet, de most meg kell találnunk a megfelelő lányt. - mondtam halkan, mire elmosolyodott.

- Szóval keressük meg. Várj, azt hiszem van egy ötletem! Megvan Rose telefonszáma? – kérdezte, én pedig furcsán néztem rá, bólintottam. Fogta a telefonom és felhívott valakit.

- Hé, Ruby? Sajnálom, ha felébresztettelek, vagy ilyesmi.- hallgatott. - Ó, igen, sajnálom, hogy nem mutatkoztam be. Harry barátja vagyok. Emlékszel rá? Igen, szeretnél ma velünk ebédelni a barátnőddel? - Kérdezte és most még jobban összezavarodtam.

– Rendben, találkozunk három óra múlva, elküldöm a címünket. - Aztán elmosolyodott és elköszönt.

– Miről van szó? – kérdeztem, mire ő csak mosolygott, majd magyarázni kezdett.

-------------

- Harry, gyere, tökéletesen nézel ki. Szép a pocakod, már lemondtam a munkádat, minden oké! - Louis kifújta a levegőt, de ez cseppet sem segített. Stresszes voltam.

- Tíz percen belül itt lesznek! Nem tudom megcsinálni - mondtam, Louis pedig csak ölelt. Hozzábújtam, és lassan egy kicsit elernyedtem. De amikor meghallottam a csengőt, ismét stresszelni kezdtem.

- Nézd, megszerzem őket, nem lesz semmi baj, kicsim, szeretlek.- Mondta és elment. Ruby Rose-al és egy másik lánnyal tért vissza. Hosszú kék haja volt, fiatalabbnak tűnt Rose-nál, talán velem egyidős. Rám mosolygott, és kezet fogtunk. Aztán körbeültük az asztalt és elkezdtük enni az általunk készített ételeket, jó volt.

- Szóval hogy hívnak? -mosolyogtam a lányra. Már nagyon megkedveltem őt. Rám nézett.

– Ashley vagyok. - mondta.

Sziasztok
Hát végre meghoztam ezt a részt is, és igen még élek ;-)
Lassan elérünk a könyv végére, már csak kettő rész van hátra és remélem, hogy ti is legalább fele annyira élvezitek mint ahogyan én élveztem, mikor olvastam ezt a történetet. Ígérem ezentúl megpróbálok nem eltűnni hetekig, hónapokig, csak sajnos a suli miatt alig van valami időm de ezt a kettő részt már próbálom minnél hamarabb lefordítani nektek♡