Princess for Daddy/L.S.- Fordítás!

Louis

Bébi ébredj fel. – suttogtam Harrynek reggel. Munkába kellett készülődnünk, és már reggel 7 óra volt. Tudtuk, hogy végre beszélnünk kell az életünkről. Én nem tudom, hogyan neveljek gyereket, és biztos vagyok benne, hogy ő sem tud sokat.

- Nem, én nem akarok. - Felnyögött, én pedig elnevettem rajta magam. Annyira gyönyörű volt, ahogy ott feküdt az ágyban, a haja szét volt terülve. Nem volt hajlandó kinyitni a szemét, így csak annyit tehettem, hogy ...

– N-ne, hagyd abba, Lou, ne! - Ő elkezdett nevetni, én pedig együtt nevettem vele. Próbált rávenni, hogy ne csiklandozzam, de nem hagyom abba, amíg fel nem kel. Így amikor megígérte, hogy fel fog kelni, abbahagytam a csiklandozást, ő pedig lustán feltárta szinte meztelen testét, és leült az ágyra.

- Megyek zuhanyozni. - Ásítottam, még mindig kissé fáradtan, mire ő csak bólintott. Megfogtam a cuccaimat és elindultam a fürdőszobába. Egy idő után kopogásokat hallottam. Tudtam, hogy Harry is le akar zuhanyozni, ezért beengedtem.

Mindketten megdürdettük egymást. Megmostam a fürtjeit, ő pedig a hátamat. Ismét megfordultam, így most egymással szemben álltunk, és megöleltem. Nem túl erősen, hogy ne bántsam őt vagy a babát, de elég erősen ahhoz, hogy érezzen engem. Ő az enyém. És a baba is, akit hord. Úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb ember az életben. De ott voltak azok is akik ezt nem fogadják el. Hogyan mondjam el a menedzsmentnek? Hogyan fogja ezt elmagyarázni a menedzserének? Mit fogunk csinálni?

- Min gondolkodsz? - Harry a testemhez simulva motyogott, én pedig ránéztem. Kíváncsi tekintete volt, de tele volt szeretettel és boldogsággal.

- Bébi, mit fogunk csinálni? Az emberek ítélkeznek majd felettünk. Lehet, hogy a karrierünknek vége. Nem tudom mit tegyek. - Szomorúan néztem rá, ő pedig hozzám hajolt és csak megcsókolta ajkaimat, lágyan.

- Nem tudom, apuci, de amíg együtt vagyunk, addig jól leszünk, remélem. Szeretlek. - mondta, én pedig egyetértettem. Én is szeretem őt.

- Készülődjünk a munkába, jó? - Elmosolyodtam és elkezdtünk felöltözni a munkához. Segítettem neki felvenni a ruháit, mivel enyhe fájdalmai voltak. Szerettem volna még segíteni neki, de nem tudtam, hogyan.

- Kicsim, holnap kiveszünk egy szabadnapot, jó? - kérdeztem, miközben a pocakját fogva néztem rá, és pokolian sápadtnak tűnt. Rám nézett és mosolyogva bólintott.

- Csak beszélgessünk. Tudni akarom, mire gondolsz állandóan, tudni akarom milyennek képzeled a közös jövőnket, tudni akarom, mit érzel. - Finoman megsimogattam az arcát, és rámosolyogtam, mire ő visszamosolygott, és hozzám hajolt, hogy újra megcsókoljon. Újra megöleltük egymást, majd elváltunk egy időre.

- Hamarosan találkozunk, kicsim. - mondtam halkan. - Szeretlek.

– Én is szeretlek, apuci. - Mosolygott, én pedig mosollyal az arcomon mentem ki, mert tudtam, hogy hamarosan újra együtt leszünk.

Elmentem a stúdióba, és elkezdtük az újrapróbálást. A dal, amit a babámnak írtam, a dal, amely azt mondja, hogy én vagyok az otthona, ő pedig az enyém. – Louis, hogy van Harry? – kérdezte Liam, amikor szünetünk volt, és elmosolyodtam a gondolatra, hogy terhes.

- nagyszerűen - válaszoltam, ő pedig visszamosolygott rám. – Ez remek. Figyelj, arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamikor együtt vacsorázni? – kérdezte. Igen, talán megtehetnénk, de jobb lenne, ha nem mennénk ki, mit tegyek?

- Ez jó ötlet. Igen, átjöhetsz ma este, otthon főzünk. - Mosolyogtam, játékosan meglökve. beleegyezett, és a próba további része remekül ment.
------------
- Baba? - Kiabáltam mikor hazaértem és egy másodperc múlva már láttam is Hazz fürtjeit. - Odajött hozzám és megölelt. – Hiányoztál - Duzzogtam, mire elmosolyodott, és adott egy puszit az arcomra.

- Figyelj, Liam ma este átjön vacsorára. Rendben? - kérdeztem, mire felcsillant a szeme. Imádta Liamet, amióta először meglátta, és természetesen beleegyezett.

- Mit csinálunk vacsorára? – kérdezte izgatottan, én pedig felnevettem. Megvontam a vállam, ő pedig eltűnt a konyhában. Utána mentem, és láttam, hogy már elkezdett készülni a vacsorára. Ó, de szeretem a babámat. Elmosolyodtam, és megkérdeztem, szüksége van-e segítségre.

- Nem, apuci, menj el nyugodtan, nem akarunk mindent elcseszni, ugye? - Megölelt, én pedig csak morcosan bementem a hálószobába.

- Hú, nagyon szép a lakásod. Mondta Liam - Hol van Harry? – kérdezte és elmosolyodott.

- Vacsorát készít. - Felnevettem, és Harryt keresve a konyhába mentünk. Már előkészítette az asztalt és mindent. Leültünk és elkezdtünk enni, nos többnyire beszélgettünk, de mindegy.

- Szóval, tudjátok, mi volt a baj, amikor utoljára láttuk egymást? - Kérdezte egy kis idő múlva és egymásra néztünk, megfogtuk egymás kezét.

- Nos, igen, mi, hm, Harry... - kezdtem, de nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Lehet, hogy Hazz furcsának tartja.

- Mi? Valami komoly? - Tágra nyílt szemekkel nézett.

– Igen, ez komoly. Harry terhes. - mondtam gyorsan, mire Liam tágra nyílt szemekkel nézett ránk. Rám nézett, majd megint Harryre és rám. Az arca felbecsülhetetlen volt.

- Hú, ez hír. Nagyon örülök nektek srácok. - Szélesen mosolygott és nagyon megkönnyebbültünk. Most már jó. Még mindig szeret minket. Talán mégsem lesz olyan rossz.