Végzet /Scott McCall ff./SZÜNETEL

2. Beacon Hills

30 óra vezetés után, a pihenőket is beleszámítva, bár aludnu nem álltunk meg és természetesen cserélgettük közbe hogy ki vezet, megérkeztünk az új otthonunkhoz.
A ház valami csodálatos volt!

Miután kipakoltunk mindent a kocsikból apu mondta, hogy válasszunk szobát. A lányokkal együtt indultunk el megnézni a szobákat, és meglepődve vettük észre, hogy minden szobához saját fürdőszoba tartozik.
Végül közösen, vita nélkül sikerült dönteni.

Az én szobám és fürdőm:

Hopeé:

Lizzyé:

Josieé:

Miután választottunk felvittük a cuccokat és berendezkedtünk.

A vacsifőzésben segítettem Hayleynak és Carolinenak, így gyorsabban végeztünk.

Másnap délután apuval bementünk a suliba beiratkozni. A lányok természetesen velem jöttek. Mikor beléptünk az épületbe egyből megéreztem az ázott kutyaszagot, ami vérfarkasra utal.
Apura néztem, és ahogy láttam ő is érezte.
-Te is érzed?-kérdezte tőlem, mire bólintottam.
-Nem akarom rejtegetni a szagomat!-nyavajgott a húgom.
-Nem is kell.-mondta apu, amin meglepődtem, mert általában elég paranoiás.
-Akkor nem kell varázslat?-kérdezte Lizzy.
-Nem.

Megkerestük az igazgatói irodát, és elintéztük a papírokat. Mint kiderült apa azért jött, hogy állást szerezzen, törit szeretne tanítani. Mikor meghallottam azt hittem leesik az állam. Meglepett. Mármint nem azért, mert törit akart oktatni, hiszen a legtöbb eseménynél ott volt, hanem az lepett meg, hogy tanár akar lenni és hogy nem kellett megigéznie az igazgatót azért hogy megkapja az állást.
- Akkor végeztünk is.-mondta az igazgató.- Holnap kezdhetnek is, az első óra előtt még jöjjenek be az órarendért, a könyvekért és a szekrénykódokért.
- Rendben köszönjük! -mondta apa, és kiléptünk az ajtón.

A parkolóba érve odaadtam a hugomnak a kocsikulcsot.
- Üljetek be, mindjárt megyek.-mondtam, és odamentem apához
- Mi van ma veled?- kérdeztem
-Hogy érted?- kérdezett vissza
- Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel!- tettem fel a mutatóujjamat, mire csak egy szemforgatást kaptam.- A paranoiád ellenére megengedted, hogy nem kell elrejteni a szagunkat, törit akarsz tanítani, egyfolytában mosolyogsz. Csak nem Caroline miatt?- kérdeztem, és éreztem, hogy fején találtam a szöget, mivel apu a földet kezdte bámulni.
- De. De igen miatta van.
-Még mindig szereted igaz?-kérdeztem, mire csak bólintott egyet.- Tudod,-folytattam - én örünék neki a legjobban ha összejönnétek és Lizzy és Josie a testvéreim lennének.-mondtam, mire nem szólt semmit, csak megölelt.
-Tudod,- kezdte pár másodperc után - mikor eljöttem Mistic Falls-ból megígértem neki, hogy kilépek az életéből és soha többé nem fog látni. Aztán beirattuk Hopeot a suliba és 15 év után újra láttam. Akkor minden felszakadt bennem, ami addig el volt nyomva. Mikor nyár elején hazahozta Hopeot és közölte, hogy bezárják a sulit gondolkodás nélkül felajánlottam, hogy jöjjön velünk, amit egyből elfogadott. Nem kért gondolkodási időt és ez megrémített. És most itt állunk, ő visszavette a lánykori nevét és egy házba lakunk. Nem tudom mihez kezdjek Lia.
- Mondd meg neki hogy még mindig szereted! Apa! Te vagy a nagy és halhatatlan hibrid! Nem tojhatsz be egy nőtől!- kiáltottam.
-Oké, ne kiabálj, nem kell mindenkinek tudni róla!

- Szofi!-kiáltott ki az ablakon Lizzy. Hát igen, csak ő hív a második nevemen.
- Gyere már, majd otthon lelkiztek!- fejezte be Hope
- Oké megyek!- kiáltom vissza, és elindultam a kocsi felé. - Ja és apa, -fordulok vissza egy pillanatra, mire ő is megáll és rámnéz- NE cseszd el!!
Nem válaszolt, csak bólintott, és elindultunk haza.