Végzet /Scott McCall ff./SZÜNETEL

4. Én is szeretlek! (Klaus szemszögéből)

Klaus szemszöge:

Mikor hazaértünk a suliból Lia mondta, hogy várjam meg kinn a medencénél, mert beszélni akar velem. Szóval kimentem, és vártam.

Kb. tíz perce várhattam rá, mikor valaki megszólalt a hátam mögött:
- Lia mondta, hogy itt vagy.- a kis sunyi nem is akart beszélni velem. Gondoltam magamban.
Meg se kellett fordulnom, hogy tudjam ki az.
- Baj van Tündérem?-kérdeztem, miközben megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem nincs, csak beszélni akartam veled.
- Szóval Lia mondta, hogy itt vagyok?- kérdeztem.
- Igen
- Hát úgy tűnik, hogy több esze van mint gondolnánk.
-Hogy érted?
-A kis sunyi azt mondta, hogy beszélni akar velem, és hogy itt várjam meg, de gondolom ez hazugság volt.
-Valószínüleg igen.
-Szóval... Egyébként én is beszélni akartam veled.
-Akkor mondd
-Hát tudom, hogy azt mondtam neked mikor eljöttem Mistic Falls-ból, hogy örökre kilépek az életedből, de ez nem nagyon sikerült mint láthatod.
-Hát igen.
-Szóval, akkor is azt mondtam, hogy szeretlek, és ez most sincs másképp. Szeretlek Caroline, és azt is teljesen megértem, ha te nem így érzel, de szeretném ha tudnád, hogy bármennyit is kell majd várnom én mindig és mindörökké szeretni foglak.
- Én is szeretlek!- mondta mosolyogva.

Nemtudom, hogy én estem-e neki, vagy ő nekem, esetleg egyszerre estünk egymásnak, de már csak húgom kiabálására eszméltem fel:
-NIK! MENJETEK SZOBÁRA!- ezután szétváltunk Carolineal, ölbe kaptam, majd felsuhantam vele a szobámba.
"Ledobtam" az ágyra, de hirtelen felkiáltott:
-Auuu!
-Ne haragudj Tündérem nem akartam.- kezdtem el menteni a menthetőt, de mint kiderült semmi szükség nem volt rá
-Nem te voltál, csak ráültem valamire.-mondta, mire felsegítettem.

Egy kis csokor zsálya volt.

-Verbéna?- kérdezte Caroline.
-Nem ez zsálya.- válaszolom neki.
-Tessék olvasd!-nyomta kezembe a cetlit ami a növény mellett volt.
Elkezdtem hangosan felolvasni:

Apu!

Gondolom már rájöttél, hogy eszem ágában sem volt beszélni veled a medencénél.
Gondolom te is belátod, hogy még jó pár hetet, vagy hónapot, esetleg évet kellett volna várni, hogy végre egymásra találjátok, ha én nem vagyok .
Szóval szívesen.
A zsálya az én kis ajándékom, ami azt szolgálja, hogy mi tudjunk aludni, akkor is ha ti valószínűleg nem fogtok.
Csak meg kell gyújtani, és körbe füstölni vele a szobát, és kész is a hangszigetelés. De aztán nehogy eloldsd, mert akkor semmit sem ér az egész.
Jó éjt! 😉

Puszi:
Lia

Fejeztem be, és mikor a lapról felnéztem Caroline kikerekedett szemekkel bámult.
-Van gyufád?- kérdezte, én meg csak döbbenten álltam.
-Van.- válaszolom és előveszem egy doboz gyufát az éjjeliszekrény fiókjából.

Meggyújtottam a zsályát és körbe füstöltem a szobát, ahogy Lia leírta.

-Nem is olyan büdös mint gondoltam.- mondtam, miközben beleszagoltam a levegőbe.
Caroline nem válaszolt, csak odalépett hozzám és megcsókolt

-Ne pazaroljuk a zsályát.- mondta mosolyogva mikor szétváltunk.
-Oké.- válaszoltam, majd felkaptam és az ágyra dobtam.
Csókolóztunk tovább, majd elkezdtük egymást megszabadítani a ruháktól

A többit már nem részletezném.

Caroline meg én kifáradva feküdtünk egymás mellett. Kiszálltam az ágyból és elkezdtem öltözni.
-Most meg hová mész?- kérdezte Caroline.
-Mindjárt jövök, csak lemegyek egy kis vérért.-mondtam mosolyogva. Tetszett, ahogy megrémült, hogy itt hagyom.
-Hozznál nekem is?- kérdezte.
-Hát nem is tudom.- húztam az agyát.
- KLAUS!- förmedt rám.
-Jólvan Tündérem nyugodj le, nem hagylak kiszáradni.-vigyorogtam.
-Köszönöm.

1 perccel később két zacskó vérrel léptem be a szobámba, és az egyiket odaadtam Carolinenak.

Aki nem tudná ilyenre gondolok:

"Megvacsoráztunk" aztán lefeküdtünk aludni. Carolineal a karjaimban aludtam el és keltem fel másnap.