Végzet /Scott McCall ff./SZÜNETEL

11. Meglepetések

Néhány nappal Allison feltámasztása után elkezdtem foglalkozni a Beatrix problémával. Összehívtam, egy falkagyűlést, ahol megbeszéltük, hogy a falka hajlandó-e harcolni az oldalamon. Meglepő módon senki sem ellenkezett, és ez megható, hogy képesek lettek volna az életüket kockáztatni értem, akit még csak kb. egy hete ismertek. Megbeszéltük, hogy minden nap edzeni fogunk, és én felkészítem őket minden eshetőségre. Még aznap írtam egy levelet az alfeai barátnőimnek, Stellának, Terrának, Musának és Aishának, hogy ők is mellettünk állnak-e, hogy tudnak-e segíteni az edzésben, és hogy el tudják-e hozni a kis kristályt, amivel mi gyakoroltuk a perzseltek ellenni harcot. Természetesen azonnal jött is a válasz, amiben leírták, hogy másnap érkeznek a kristállyal, és hogy természetesen segítenek az edzéseken is, bár jobban örülnének, ha nem ilyen körülmények között kellene megismerniük az itteni barátaimat. Mindenki megkedvelte őket, pár perc alatt.

✯

Teltek, múltak a hetek, hónapok, idő közben sikeresen leérettségiztünk, és jelenleg június 20-a van, a születésnapom. Nap mint nap edzettünk a többiekkel, néha este, néha reggel, de volt, hogy mindkétszer. Apu és Caroline kapcsolata jól alakult, megejtették a randevút, végül apu választása az erdei piknikre esett, és a lánykérés is megtörtént, Caroline gondolkodás nélkül igent mondott, az esküvőt pedig azután akarták megtartani, hogy vége a Beatrixos ügynek.

✯

A szülinapom csodálatosan telt, reggel a családom ébresztett, a szokásos módon. Reggeli után Stelláék jöttek értem, hogy alfeai hagyomány szerint is ünnepeljünk, ami egyébként nem nagy szám, csak piknikeztünk egy kis eldugott réten. Ezt követően apuval megtartottuk a szintén hagyománnyá vált apa-lánya napunkat, ami annyit tesz, hogy ettünk fejenként vagy három gombóc fagyit, aztán pedig átmentünk a szomszéd városkába enni, mivel Beacon Hills vízhálózata már verbénázva van. Miután hazaértünk tortáztunk, és elhalmoztak ajándékokkal. Kaptam pár könyvet, ruhát ésegy új gitárt is.

Délután mindenki a nappalinkban gyülekezett, beleértve a falkát is, és együtt ütöttük el az időt, piáltunk és buliztunk, viszont egyszer csak a zene leállt és mindenki elhallgatott. Hirtelen minden szempár Scottra szegeződött, aki felállt a kanapéról, ahol eddig apával bezsélgetett, holott nem tudtam miről, nem arra figyeltem. Úgy tűnt mindenki tudta, mi történik, csak én nem, legalábbis a helyiségben tartózkodó személyek arcáról én ezt olvastam le. Scott hozzám lépett és beszélni kezdett:

- Lia, régóta ismerlek, és ha az emlékezetem nem csal, legalább 11 éves korunk óta szeretlek. Tudom, hogy nem viseltem a legjobban, mikor elmondtad, hogy mi is vagy valójában, de hidd el nekem kérlek, hogy akkor is szerettelek, csak megijedtem a te világodtól, amibe akaratlanul belecsöppentem, és habár te akkor megkíméltél tőle azzal, hogy elvetted az emlékeimet, nekem mégis sikerült ebbe újra belekeveredni, amit egyébként már nem bánok, mert ha nincs az a harapás nem valószínű, hogy találkozunk újra. Na mindegy, csak oda akarok kilyukadni, hogy szeretlek, mindig is szerettelek, és egész életemben szeretni is foglak, mindenkivel beszéltem már erről, még apukáddal is, - pillantott rá egy pillanatra - szóval.... - hagyta félbe a mondatot, majd féltérdre ereszkedett, előkapott egy kis dobozt, felnyitotta, én pedig megpillantottam egy gyönyörű, ám mégis egyszerű gyűrűt, és akkor esett le, hogy valójában mi is történik. A többiek vigyora már a fülükig ért, mikor észrevették a felismerést az arcomon. - Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte végül, én pedig addig bírtam, eleredtek a könnyeim, és nem tudtam beszélni ezért csak bólogattam. Scott felkelt a földről, ujjamra húzta a karikát, és szorosan magához ölelt.

Ezután folytattuk az addigi tevékenységünket, bár senki nem rúgott be, így történt, hogy apu teljesen józanul egyezett bele abba, hogy Scott maradhasson éjszakára. Asszem kezdte elfogadni, hogy felnőttem, hiszen aznap töltöttem a 19-et, ráadásul, a fiú most már a vőlegényem.