Végzet /Scott McCall ff./SZÜNETEL

8. Kísért a múlt.

,,Kb húsz perc után valaki leült mellém. Scott volt az."

꧁✯۞♪☁︎☾︎•☽︎☁︎♪۞✯꧂

Nem mondott semmit, csak átkarolt és közelebb húzott magához.

- Hogy vagy?- kérdezte egy kis idő után.

- Ezt te se kérdezted komolyan ugye? A legjobb barátnőm halott, és még csak nem is tudtam róla. Nem tehettem ellene semmit, mert nem voltam ott. Sőt így jobban belegondolva azt sem tudom, hogy halt meg. Szóval szerinted hogy vagyok?- néztem rá kisírt szemekkel.

- Tudod, Allisonnal mi egy ideig együtt voltunk. Aztán ő Isaacot választotta. Aztán amikor Stilest megszállta a Nogicune és harcoltunk ellene megmentett mindenkit. Rájött, hogy csak ezüstnyíllal lehet megölni az Onikat. Amikor lelőtte az egyiket a másik leszúrta.- itt már ő is könnyezett. - Én ott voltam Nat. Ott voltam vele és nem tehettem semmit. Nem tudtam elvenni a fájdalmát, mert azt mondta nem fáj neki.- fura volt hallani, hogy Nat-nak hív. Általános óta senkitől nem hallottam ezt a nevet.

- Éppen ez az. Ha ott lettem volna meg tudom menteni. A vámpírvér gyógyít, csak meg kellett volna itatnom, és ez nem következik be. És mostmár semmit nem tehetek érte.- hajtottam le a fejem.

- Ez nem igaz.- hallottam meg apám hangját.- Boszorkány vagy, vissza tudod hozni.- folytatta.

- De nem ismerem a bűbájt.- szomorkodtam.

- Még jó, hogy én igen.- hallottam meg Davina hangját is.

- Segítenél?- kérdeztem.

- Mind segítünk.- állt mellé a többi boszi.

- Imádlak titeket.- könnyeztem újra.

Apu felhúzott a földről, és megölelt. Közben a többiek is leértek, és ezt onnan tudom, hogy meghallottunk egy hangot magunk mögött:

- Na jó, valaki árulja el, hogy kié ez a kocsi.

Mikor megfordultam egy elkerekedett szemű Stilest láttam.

- Az az enyém.- válaszoltam.

- Ha ilyen kocsid van miért én furilkázlak haza?

- Azért, mert nem ezzel mentem ma reggel. Meg azért is, mert drága apám otthagyott a suliban.

- Nem akarok közbeszólni, de mennünk kellene.- szólt Melissa

A kocsikba úgy ültünk be, ahogyan idefelé is tettük. Mikor mindenki beszállt elindultunk a korház felé. Pár perc múlva oda is értünk, leparkoltunk, és kiszálltunk.

- Oké, elég érdekes lenne, ha egyszerre csörtetnénk be az ajtón, úgyhogy ki kéne találnunk, hogyan tudtok észrevétlenül bejutni.- mondta Melissa.

- Ezen könnyen segíthetünk.- mondam, majd egy ,,Invisique" elmormolása után már csak Melissát láttuk, aki ijedten nézett körbe.

- Hová tűnt mindenki? - kérdezte.

- Itt vagyunk, csak nem látsz minket.- válaszoltam.- A terv a következő: gyorsnak kell lennünk, ugyanis elég furcsán nézne ki, ha Melissa percekig fogná az ajtót, tehát mindenkit fog egy vámpír, aki besuhan vele egy másodperc alatt a nyitott ajtón, utána pedig Melissa vezetésével megyünk a hullaházba. Nem megyünk neki senkinek, és semminek, és meg se nyikkanunk különben lebukunk.