Ráállok a mérlegre. Lepillantok. Ma még pisilni se voltam. 55.9 Villog a szám a kijelzőn, mintha csak figyelmeztetni akarna. Mégis mire? Azt én se tudom. Ez a szám, egy évek óta áhított szám... Na persze még majdnem egy kiló van, igazán az 55-ig, de mégis. egyszerre örülök, és aggódok. Amióta elkezdtem a fogyáson gondolkzni, soha nem voltam ilyen hanyag. Nem figyelem mikor és mennyit eszek, nem számolom a kalóriákat, és most mégis, a kilók csak úgy szinte repülnek le rólam. Örülnöm kellene, és azt hiszem örülök is... de mégse. Mégis mi ez a szám? Semmi. Semmi, mert egyszerűen nem látom a változást. Nem vagyok vékonyabb, formásabb, a nadrágaim is csak éppenhogy "nagyobbak", nagyon messze vagyok még attól, hogy rendesen kifogyjak belőlük. Mégis honnan tűnnek el akkor ezek a kilók? Talán nem is számít. Egy évvel ezelőtt, bármit megadtam volna ezért a számért. Keservesen küzdöttem érte, és mégse értem el. Most mégis hogy sikerült ilyen egyszerűen? Nem tudom. Nem is érdekel. Nincs kitűzött cél, nincs időkeret, kalória keret, semmilyen szabály... Csak a káosz van, akár a felyemben. Mikor fogom látni az eredményt? Azt gondoltam itt talán már igen, de mégse. Esetleg 50-nél? Meddig mennyek el? Meddig mehetek el?
YOU ARE READING
Út a 0 felé
FantasyEz a történet az én történetem. 7 ével ezelőtt beleestem Ana csapdájába. Azt hittem végleg elbúcsúzunk egy éve, de mégis itt vagyok.
