Út a 0 felé

1. Nap: FAST

Reggel a napom egy bögre zöld teával kezdtem. Be kell vallanom, még mindig rosszul vagyok az ízétől. Mint ahogy azt könnyen kitalálhattátok, ma fast lesz. Vizet is innom kellene, az az egyik fő mozgatórugója a fogyásnak de valahogy olyan nehezen megy... Egyébként a fast számomra nem csak vizet jelent, ilyenkor szoktam inni teát (maximum citrommal ízesítve, SEMMI CUKOR!), kávét, (csak feketén :D) és a 3. naptól megengedem magamnak a levesek levét is, mondjuk a legjobb ha csak valamilyen leveskocka van natúran megfőzve. Tegnap este 11-től kezdtem, ez tehát a 11. óra. Holnap délutánig már nem akarok enni, akkor jön ugyanis barátom. Terveim szerint olyan 5 óra fele csinálok párolt zöldséget (mexikói keverék, brokkoli, fehér spárga) a gond csak az, hogy még nincs étel mérlegem így fogalmam sincs hány kalória lehet majd. Az biztos, hogy bőven 500 alatt lesz. Sajnos előfordulhat, hogy a párom valami hülye ötlettől vezérelve (szeret és kedveskedni akar) vesz majd valami szar kaját, vagy édességet, ebben az esetben megpróbálom az egészet elkerülni, na meg lapulnak még mályvatea kapszulák a fiókomban elrejtve.

Gyűlölök időpontokat megszabni magamnak, mert soha nem tudom betartani őket. Nyárra már nagyon kevés az esély, hogy érdembeli változást érjek el, mindenesetre megteszem ami csak tőlem telik. 

Tudnotok kell, hogy egyedül élek. Ez sok tekintetben nagyon szuper, mert nincs aki felügyelje, mikor és mennyit eszek. Azonban emellett nehéz fizikai munkát végzek, nagyon nagyon vashiányos vagyok, szóval könnyen szédelgek/ájulok el. Munka előtt tehát muszáj ennem. Mikor a barátom jön hozzám, szintén ennem kell, évek óta együtt vagyunk így átlát már rajtam, és tudja mit csinálok. Az abszolút legrosszabb pedig mikor a párom szüleihez megyek. Etetni akarnak, folyton. Aztán pedig azt hallgatom, hogy az én koromban ő a 170 centijével 50 kiló volt. Mikor mondom, hogy "az jó kevés", a válasz a következő: nem, az pont jó volt.  Következő mondat: enned kell valamit, olyan nincs hogy nem!! Szóval az egy igazi frusztrációkkal teli helyzet szokott lenni.

Mikor elkezdtem ma olvasnivalók után keresni itt a témánkba, elkapott a sírás. Hét évnyit szenvedtem már... Nem hiszem el, hogy akkora csődtömeg legyek: meggyógyulni se sikerül. Másrészt ott az a rengeteg lány... Ti, akik egytől egyik gyönyörűek vagytok, még ha nem is tudjátok vagy hiszitek el. Hagy mondjam el, őszintén sajnálom, hogy ez történik veletek. Kitartást! Az élethez, vagy a fogyáshoz-ha az éltet. Vigyázzatok magatokra!

És íme itt vagyok, este hétkor (20 óra fast). Nem tudom, mi legyen. Kiderült, hogy a barátom nem jön, ami olyan szempontból jó, hogy nem kell ennem, viszont... Ha minden igaz, holnap reggel megyek dolgozni. Nem akarok enni. Két és fél nap fast... azért az elég ütős kezdet lenne. Viszont ismerem magam, és elég nagy esély van a bukásra. Ma is, mikor megtudtam hogy nem jön, majdnem megcsináltam a hülye zöldségeket, de szerencsére visszafogtam magam, miután ráálltam a mérlegre. 60.3 kg, tehát reggel óta 70 dkg ment le. Nem vagyok hülye, tudom hogy csak víz. Viszont minél többet iszol, annál több víz távozik, most pedig döntöm magamba a teát. Szerencsére akkor is megmaradnék a párolt zöldségeknél. Mivel szerdán megyek a páromékhoz, vacsira biztos azt fogok majd enni. 

Egész nap korgott egyébként a gyomrom, ami eszméletlenül idegesítő és kínos volt. Napi pozitívum viszont, hogy visszautasítottam a kólát, sült krumplit, és a gyrost. Most azt hiszem itt az ideje edzeni egyet, takarítani kicsit, és nekifogni egy beadandónak, amiel már rég kész kéne lennem. Kitartást mindenkinek!