Út a 0 felé

Unalom

Ha nem leszek szokásomhoz híven egy akaratgyenge sz@r, a hónap végére 53 kg is lehetek.

Nagyon. Jól. Hangzik.

Szóval arra gondoltam, írok egy kis listát ami segíthet.

- Alvás. Sok. Alvás. Most is iszonyatosan fáradtnak érzem magam, és legszívesebben aludnék. Minél korábban fekszek le, és minél később kelek fel, annál kevesebbet kell a kajára gondolnom. Egyébként gyanítom hamarosan visszatértek a zabás álmok. Nincs annál rosszabb mint mikor felébredsz, és még nem tudod biztosan hogy csak álom volt e vagy tényleg bine volt.

- Víz. Számtalan okból. Minél többet, annál jobb.

- Csak akkor ehetek, ha más is látja. Legalább van szemtanú, és dobálózhatok vele.

- Self care. Eltereli a figyelmem az évéről, másokét pedig a fogyásról.

- Edzés. Minden nap. Mindegy hogy mit vagy mennyit de valamennyire muszály aktívnak maradni.

Bár nem mondtam ki, vagy írtam le, de élt a fejemben egy kép arról, miket ehetek és miket nem. Ma majdnem meghánytattam magam... Na de nem akarok össze-vissza beszélni, inkább leírom rendesen, mi is volt.

-Kész az ebéd! - mondták a konyhából, én pedig elindultam. Éhes és fáradt voltam már, viszont a hasam lapos maradt egész nap, ami tetszett. Eredetileg úgy terveztem, csak a levesből eszek. Arról volt szó, ma nem is lesz második féle, csak ami tegnapról megmaradt, így mikor megláttam a nagy adag tejberizst az asztal közepén pöffeszkedni, szó szerint megtorpantam. Ezt más is észrevette. Miközben leültem az asztalhoz, azt számolgattam, hány gramm lehet egy merőkanálnyi belőle, az mennyi kalória, illetve mi történik, ha nem eszek belőle. Szedtem a levesből, majd sorra utasítottam vissza a levesgyöngyöt, sajtos, és egyéb kiszámolhatatlan plusz kalóriákat. Nekiláttam enni, közben pedig éreztem hogy valaki néz. Nem néztem fel. Miután végeztem, nem tudtam eldönteni, mennyek vagy maradjak, így felálltam a vizes üvegemért, majd visszaültem, és lassan kortyolgatni kezdtem. Jött az ostrom.

-Van még saláta, hús és krumpli is, egyé- Megeszem ezt is! - vágtam közbe nem túl udvariasan. Nem akartam egy újabb okot adni a megfigyelésre. Kiszedtem egy csapott merőkanálnyit, tudván, hogy később le tudom majd mérni. Körbe kentem vele a tányért, és elkezdtem nyammogni. Még így is én végeztem a leghamarabb. Mire felértem a szobába, azt hittem rosszul leszek. Ledőltem az ágyra, a hasam iszonyatosan fájt, szorított, és hányingerem lett, ebben a pillanatban pedig megfogalmazódott az a bizonyos gondolat... (na jó, hazudok. már az ebédlőasztalnál is eszembe jutott, mennyire egyszerűen csúszik le a falat a torkomon, és milyen könnyen tenné ezt visszafelé is.) Aztán eszembe jutott, hogy pont a hánytatás volt az, amivel elmélyÍtettem ezt az egész betegséget. Szóval nem tettem meg. Szerencsére. Gyűlölök hányni, és iszonyat gyávának tartom magam, amiért régen annyira kézenfekvő segítség volt. Végül lemértem az adagot, illetve megcsináltam a vacsimat is (hehe délután négykor, meg is ettem gyorsan az egyik fő figyelőm társaságában), és 483 kalóriánál tartok.

Ha minden jól megy, vacsival együtt 600 kcal lesz mára a kaja, ezzel meg tudok békélni. Nem tudom viszont, hogy mi lesz a mai edzéssel, ugyanis nagyon nagyon fáj még mindig mindenem.

Kérlek írjátok meg, hogy több kicsi vagy kevesebb de hosszabb rész legyen, illetve hogy azt is leírjam e pontosan mit ettem.