Út a 0 felé

Kezdetek

Tegnap azt hiszem valami igazán eltört bennem megint. Hihetetlen, de ma pont úgy tettem, ahogy tegnap elképzeltem. Délelőtt későn mentem le, nem reggeliztem. Ebédre zöldség levest ettem, azt se egy teljes tányérral és persze tészta nélkül. A tészta... Nekem kellett megfőzni a levesbe és a másodikhoz is, és mikor megnéztem, hogy meg van e már főzve, mit tettem? Na mit? Rágás után kiköptem. Egy újabb apró dolog amit régen rengetegszer megtettem, és alapból nem is gondolná senki, ennek mekkora jelentősége lehet.

Iszonyatosan nehéz egy olyan családban élni, ahol a többség fogyni akar. Nehéz, mikor valamelyikük iszonyat bután akarja ezt tenni, pláne ha hasonló a módszer az enyémhez. Nehéz nem versenyként felfogni. Nehéz nem beszólni, hogy igen, olvad róla a súly mert alig eszik, de az csak víz. Nehéz nem megmondani, hogy hiába tud egy hét alatt négy kilót fogyni, ha abból három és fél kiló csak víz...

Talán a legjobban az fáj, hogy a párom nem fogja fel, mekkora bajban vagyok. Délelőtt megmondtam neki, hogy egész nap nem fogok mást enni azon a levesen kívül, és nem mondott rá egyszerűen semmit. Persze tisztában vagyok, mennyire zsíros vagyok, de nagyon jól tudja, mi volt régebben... Egyszerűen nem képes felfogni, mennyire komoly ez az egész. Talán majd most. 

Szóval a mai összesítés: 1 tányér zöldség leves, egy kis tálka ubi sali, negyed alma, egy pille joghurt és egy falat Csirkemell. Undorítóan sok.