Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

hetedik

Négy hét elteltével ismét a reptér felé tartok, apával az oldalamon, hogy Spaba utazzunk, a Belga Nagydíjra. Annyi különbséggel, hogy mindeközben Lando Norrissal chatelek, aki az utóbbi időben, amolyan legjobb barátom lett.

Hihetetlen belegondolni, hogy egy hónap alatt mennyi minden történt. Kezdve azzal, hogy sikeresen túléltem a Hungaroringet, és megismerkedtem a fiúval.
Mallorcán rengeteg időt töltöttem Landóval és a barátaival, akik ezalatt a pár nap alatt azonnal belopták magukat a szívembe. Anya néhány nap után, megtartva régi jó szokását, ismét csomagolt és lelépett. Vagyis igazából, ki se csomagolt, de ez most lényegtelen. Szóval a nyár utolsó napjait apával töltöttem, majd hazajöttünk, Wokingba és nyugtázva jegyeztük meg, hogy a lámpákat mindenhol lekapcsoltuk.
Furcsa volt ismét otthon lenni, de amilyen gyorsan jöttünk, már indultunk is tovább, ugyanis, mint említettem, irány a Belga Nagydíj.

Négy hete, még gondolni se mertem volna, hogy mindez megfog történni. A Hungaroringet épp, hogy túléltem, most pedig Spaba utazom. Hihetetlen.

Apának nem kerteltem. Már Mallorcán bejelentettem, hogy szeretnék menni Belgiumba, mire ő csak kérdő szemekkel bámult rám. Megleptem. Szóval beszámoltam neki mindenről, hogy hogyan ismerkedtem meg a fiatal pilótával, és hogy milyen jóba lettünk. Szinte a legjobb barátom lett, amit eléggé merész kijelenteni, hisz alig egy hónapja ismerjük egymást. Apa hosszú percekig emésztette a mondandómat, de végül örült neki, hogy ilyen jól kijövök Landóval.

Amint megérkeztünk a reptérre, rögtön kiszúrtam az egyenpólós csapatot, akik kis csoportokban állva beszélgettek. Mi is csatlakoztunk az egyikhez, és a felnőttek azonnal beszélgetni kezdtek.

-Szia Rella!-ölelt át Charlotte, majd a nyárról kezdett kérdezgetni. De sajnos nem volt sok ideje mivel, Andreas hívatta magához.

Lando:Merre vagy?

Rezdült meg a mobilom, és egy üzenet érkezett Landótól.

Rella: A tömegben. Apa mellett.

Pötyögtem be, majd körbe-körbe pillantottam és kiszúrtam a fiú göndör buksiját.

-Mindjárt jövök!-szóltam oda apának, majd az említett felé igyekeztem.-Sziia!-léptem a fiú mellé, aki viszonozta a köszönésem, majd megölelt. Kissé feszülten éreztem magam, mivel rengeteg Mclarenes dolgozó, minket figyelt. Mosolyogva néztek felénk, szemükben pedig először értetlenség jelent meg, majd sokatmondó pillantással jutalmaztak minket. Te jó ég! Hisz csak amolyan Legjobb barátok vagyunk...

-Jól áll ez a szoknya!-pillantott rám a fiú, majd magára kapta a baseball sapkáját, amit idáig szorongatott.

-Köszönöm!-pillantottam magamon végig kissé zavarban. A szokásos Mclarenes egyenpóló volt rajtam, egy babarózsaszín pulcsival, mert eléggé hideg lett reggelre. Egy fekete középen gombos szoknyával, és egy fekete magasszárú vászoncipő, amit apró cseresznyék díszítettek. Átlagos.

-Ha odaértünk, mindenképp szereznünk kell Belga csokit!-kezdett bele Lando-Tavaly találtunk Carlossal egy csokiboltot, és vettem egy brutál finomat! Azóta se találok olyat sehol! Szóval most felvásárlom az összeset!-nevette el magát a tervén

-James meg kivág, ha beállítasz annyi édességgel!-utaltam az edzőjére, de még mielőtt válaszolhatott volna, megjelent a csapattársa.

-Sziasztok!-lépett mellénk Daniel Ricciardo, majd egy ökölpacsival üdvözölte a csapattársát-Rella ugye?-fordult felém és megvillantotta a fokrémreklámba illő mosolyát, mire bólintottam-Daniel Ricciardo személyesen!-nyújtotta a kezét komolyan, de a végen elröhögte magát

-Rella Szabó!-mutatkoztam be neki én is

-Láttátok Zacet?-kérdezte, mire mindketten megráztuk a fejünket-Ahh mindig a legjobbkor tűnik el!-forgatta meg a szemét majd elköszönt és távozott köreinkből.

-Jófej!-jegyeztem meg. Ezidáig, még egyszer sem beszéltem Daniellel. Mondjuk, ha nincs az a hoteles incidens, valószínű nem itt lennék. A legvalószínűbb, hogy épp aludnék, aztán egész nap sorozatot néznék.

-Az! Jut eszembe! Carlitonak és Georgenak, mindenképp be foglak mutatni! Szóval készülj! Meg persze a többieknek is, de ők ráérenk.-legyintett

-Ooo kezdjek félni?-ráncoltam össze a szemöldökömet-Bár nálad nem lehetnek rosszabbak...-tettem hozzá visszatartott mosollyal.

-Héj!-fogta meg a karomat-Nem hallottam jól? Mit mondtál?!

-Nálad nincs rosszabb!-nyújtottam ki rá a nyelvem, majd egyszerre felnevettünk.-Na jó! Azt hiszem megyek ! Mindjárt indulunk!-emlékeztettem, majd még mielőtt visszatartott volna, elspuriztam.

A repülőút viszonylag gyorsan eltelt, aludtam és zenét hallgattam. Miután sikeresen landoltunk, és megkaptuk a saját bőröndünket, a reptér előtt állva vártuk, hogy befusson a busz, ami elvisz a hotelig. És persze a hét további részében szállít minket. Lando, Daniel és a csaptfőnökök, eközben az autóik átvételével foglalkoztak. Lando mesélte, hogy ez valójában nem is olyan egyszerű, és ahhoz képest, rengeteg papírmunka kell.

Lando: Jössz velem?

Érkezett meg egy újabb üzenet a btit pilótától.

Rella: Tudod jól, hogy nem lehet
Rella: Tele van fotósokkal, és szerintem ezt nem kéne..

Lando: A pályán ettől több fotós lesz...-írta és igaza volt, de nem akartam pletykákat generálni már most. A pályát még ki lehet magyarázni, de azt, hogy Lando a személyes autójában furikázik engem, már nehezen.
Rella: Most haragszol?-küldtem el az üzenetet, miközben helyet foglaltam a busz egyik ülésén

Lando:Dehogy, igazad van
Lando: A hotelben találkozunk!
Lando: Ja, és ha megint kizárnád magad....khm tudod kit keress...

-Hülye!-suttogtam magam elé, és lezártam a készüléket.

A Hiltonhoz érve szokásosan, hatalmas felfordulás alakult ki. Teljesen elvesztünk a papírokba, és a Covid miatt, a lázmérés is felborított mindent.

-Azt hittem, sose jutunk fel!-sóhajtottam és apára pillantottam.

-Ez sajnos az utóbbi időben mindig ilyen körülményes. Na elmegyek lezuhanyozni!-kereste elő a törölközőjét, és elfoglalta a fürdőt. Én pedig leteperedtem, a kanapéra, és a közösségi oldalaimat, lapozgattam.

Charlotte: Szia Rella! Te is itt vagy Spaba? Nem is tudtam! De örülök! Hogy telt a nyarad? Mesélj!

Érkezett, egy üzenetem, Charles Leclerc barátnőjétől, Charlottetól.

Rella: Szia! Igen itt vagyok, most érkeztünk nemrég. Hát igazából én sem gondoltam volna, hogy itt leszek. Ez a három hét elég rövid volt, Mallorcán voltunk, és legszívesebben haza se jöttem volna. Te hogy vagy? Miújság?

Charlotte: Akkor apukádnak sikerült rávennie, hogy gyere. Örülök neki!
Charlotte: Velem minden okés, mi Islandon voltunk Charlessal, a családjával, meg a tesómmal. Valamikor összefutunk? Elmehetnénk vásárolni, vagy valami csajos program?

Rella: Igazándiból, Lando vett rá. Eléggé összehaverkodtunk, az utóbbi időbe.
Rella: Ez egy szuper ötlet, úgyis kéne valami új ruha. -lelkesedtem én is, mert őszintén szólva rég volt, hogy valami igazán csajos programom legyen. Na meg, hamarosan Egyetem, szóval ideje kiélvezni az utolsó szabad napokat.

Charlotte: Landoo? Lando Norris? Oké, úgy érzem ide kell egy kávé is.... Mikor érsz rá?-kezdett tervezni a lány és szinte láttam magam előtt, ahogy majd fel robban a kíváncsiságtól