Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

tizenhatodik

Általában arra a szokásos reggeli hangra ébredek, amit még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnék. Sirályok. Egyszerűen nincs időérzékük, és mindig a lehető legjobb pillanatban kezdenek el hangoskodni. Ugye érezhető az irónia? Szerintem engem utálnak, mivel mindig az én ablakom előtt bandáznak. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az összes kukát felborítják, széthúzzák, és az amúgy rendezett park, tiszta szemét lesz miattuk.

Ezen az amúgy csodálatos, szeptemberi, szombati napon is erre a fantasztikus ébresztőre ébredtem. Vagyis ébredtünk.

-Jóreggelt!- pillantottam rá álmos tekintettel Landora, és közelebb bújtam a mellkasához-Naa, hogy aludtál?

-Soha jobban!-karolta át a hasamat, majd lehunyta zöld szemeit és hozzátette.-A lila fal miatt Természetesen...-nem láttam az arcát, de szinte láttam magam előtt, ahogy alig bírja visszatartani a mosolyát

-Heej!-vágtam hozzá valamit, ami legelőször került a kezembe, vagyis a félig bálna, félig méhecske plüssállatom.-Amúgy meg ez pasztell....

-Az ugyan az!-magyarázta-Ő meg mi?-vette a kezébe Lulut, az említett plüssömet.-Most ő bálna vagy méh?-szemlélte meg a kezében forgatva

-Mindkettő és a neve Lulu! Ne mond, hogy neked nincs egy darab plüssöd se...-helyezkedtem úgy, hogy az arcára lássak

-Nincs-válaszolta egyszerűen, de éreztem, hogy nem mond igazat, végül egy kis unszolásra hozzátette-Majd, ha nálam leszel megtudod hogy van-e...

A mai program csak a délutánt vette igénybe, szóval a délelőttünk teljesen szabad volt. Apa az MTC-ben volt, dolgozott, mi pedig jó sokáig lustálkodtunk a pasztellila szobámban.

Amíg Lando zuhanyozott, én reggelit csináltam. Tükörtojás, sült bacon, saláta és tea. Egy teljesen hagyományos reggeli, az unalmas műzli helyett. Miután megreggeliztünk, csodálatos ötletünk támadt.

Süssünk valami sütit. A hosszas neten való kutatás után, végül találtunk egy elronthatatlan elnevezésű muffint. Hát mit is mondjak, nekünk még ezt is sikerült elrontani.

-Ez nagyon híg....-kevergette Lando a csokis tésztát-Biztos jó ez így?-pillantott rám, én pedig a telefonomra bámulva ellenőriztem a receptet.

-16dkg lisztet ír, annyit tettünk?-pillantottam rá ezúttal én összeráncolt szemekkel-Vagy nem?

-Ez nagyon folyik...-jelentette ki újra-Mondtam, hogy nagyon rossz vagyok a konyhában....

-Én se vagyok egy Gordon Ramsey. Szerintem jó így, úgy is meg kell sülnie...-hagytuk végül ennyiben, és betettük a sütőbe

-A képen nagyon nem így néz ki!-kukkantott bele a sütőbe Lando

-Pedig elvileg már jónak kéne lennie...-emeltem ki a telpsit, és tényleg nagyon rosszul nézett ki. De legalább nem égett oda.

-Sziasztok srácok!-kukkantott be apa a konyhába, miután megérkezett, olyan fél egy körül-Mi jót csináltok? Jó illata van-támaszkodott neki az ajtókeretnek, és onnan nézte, ahogy Lando és én csupa lisztesen, sütünk. Vagyis csak erősen próbálkozunk.

-Sütit, de ne kérdezd milyen, mert mi se tudjuk!-biccentettem a konyhapultra, ahol az a valami muffin szerűség volt. A sütőport véletlenül kihagytuk-mint utólag kiderült-ezért lettek olyan laposak. De nembaj..

-Megyek lezuhanyzok. Addig rendeltek valami kaját?-pillantott ránk, én meg bólogatni kezdtem és a telómért nyúltam.

-Mit akarsz enni?-fordultam Lando felé a telefonommal a kezemben-Pizza, kínai, valami gyorskaja, Thai? Vagy valami más? Amit John nem tud, az nem fáj neki-nevettem el magam

-Pizza vagy valami Thai? Te?-ölelte át a derekamat-Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?-suttogta, én pedig nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen szeretetrohamát

-Én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg-Szerintem maradjunk a pizzánál. Apának rendelek egy Hawaiit, te milyet kérsz?

-Hogy lehet szeretni a pizzán az ananászt? Sose értettem. A soknás sajtos kukoricásnál nincs jobb

-Én is olyat kérek. Ez a világ legjobb feltéte.-értettem vele egyett, majd felhívtam a környékbeli legjobb pizzériát, és megrendeltem.

-A gyárban hiányoltak a srácok tegnap!-jegyezte meg viccesen apa

-Fontos dolgom volt!-biccentett felém-Segítsek elpakolni?-kérdezte. Miután az utolsó adag nyomi muffint megsütöttük, és megettük a rendelt pizzákat, hozzáláttam rendbe tenni a konyhát, mivel kb úgy nézett ki, mintha egy hadseregre sütöttünk volna.

-Nem kell megoldom!-mosolyogtam rá, majd elindítottam a megpakolt mosogatógépet-Amúgy hánykor kezdődik a film?-kérdeztem. A délutáni programunk, hogy elmegyünk moziba, és megnézzük a Pókember nincs hazautat. Mindketten imádjuk a pókembert és az új filmet még egyikünk se látta. (* tudom, hogy a történetben még csak szeptember van, és hogy a valóságban decemberben jött ki a film :D*)

-Háromkor. Vagyis egy negyven percen belül el kell induljunk, hogy normálisan odaérjünk, tudjunk venni kaját meg ilyenek.

-Oke, addig bőven végzek, átöltözünk és mehetünk.-töröltem meg a kezemet

A kulcs zörgésére figyeltünk fel, majd egy hatalmas bőrönd gurult be rajta az előszobába.

-Anya?!-szólaltam meg néhány másodperc elteltével, amikor megpillantottam a nő alakját. Bőre napbarnított volt, sötét haja hatalmas kontyba fogva, szemei pedig sötét szemceruzával kihúzva-Te meg mit keresel itt?

-Szia Roro!-ölelt meg, én pedig összeráncolt szemöldökkel, kérdőn néztem Landora, mégis mi a fenét keres itt?

-Angela?!-lépett ki apa a fürdőszobából és ő maga sem hitt a szemének

-Meglepetés!-sikított fel anya, tapsikolva, majd a tekintete a mellettem álló fiúra tévedt-Ó biztos te vagy Landon

-Lando. Lando Norris, Rella barátja!-javította ki kínosan, mire anya csak elnevette magát

-Ooo igeen, te vagy Gábor munkatársa! Én Szabó Angela vagyok!-nyújtotta a kezét, majd ismét felém és apa felé fordult-Nem is örültök nekem?

-Dee, csak nagyon meg vagyunk lepődve mindannyian-szólalt meg apa-Nem számítottunk rád, üzenhettél volna

-Jajj üzentem, vagy csak akartam...-vette elő a telefonját-Úgy látszik elfelejtettem elküldeni Hoppá!-nevetett fel és további értelmetlen csacsogásba kezdett.

A bőröndjéből ítélve, nem csak pár napra érkezett, vagyis, ez azt jelenti, hogy muszály elviselnem heteken keresztül.

Hosszú napoknak nézünk elébe...

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!♡

Ti láttátok már az új Pókember filmet? Hogy tetszett?

Lulu