Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

harmadik

Lando: Még.

Hajnal ötkor felkeltem hogy jobban kinyissam a hotel szoba kétszárnyas ablakát, és ez az értelmetlen üzenet fogadott.

Egyetlen értelmetlen szó, aminek semmi jelentése.

A neve mellett villogó zöld kis pöttyöt figyeltem, ami azt jelenti, hogy éppen elérhető.

Oké, első kérdés, miért van fent ilyenkor? Második, mi a francot akar? És a harmadik, hogy miért érzem úgy, hogy Lando Norris nem egy egyszerű eset?

Szótlanul néztem a telefonom képernyőjét, ami időközben elsötétedett. Baromira fáradt voltam, és semmi kedvem nem volt a baromságaihoz.

Végül visszaírtam neki egy kérdőjelet, amit abban a pillanatban meg is nézett, de válaszra még véletlenül se méltatott.

Rella: ?
Rella:Haho?

Elolvasta, de semmi. Kezdtem egyre jobban ideges lenni, miközben a fáradság egyre jobban eltűnt a szemeimből.

Csodás.

Rella: Na ne szórakozz velem! Tudod te mennyi az idő?

Pötyögtem be idegesen, és attól féltem, hogy a szavak végére betörik a képernyőm.

Lando: 5:11

Rella: Most komolyan Lando... mi a fenét akarsz?

Lando: Nem vagy a rajongóm, még

Rella: Mivan?

Lando: Mibe, hogy úgy is elérem, hogy a rajongóm leszel?

Ez hülye.

Rella: Hülye vagy!

Zártam le a telefonomat, és jó messzire raktam az éjjeliszekrényen, hogy még véletlenül se kísértsen meg. Elhatároztam, hogy végre elalszom, nagy sokára megtaláltam egy kényelmes pozíciót az alváshoz, és le is csuktam a szemeimet, de ekkor valaki kopogott.

-Nem kértünk szobaszervizt! És amúgy is hajnal van!-nyitottam ki az ajtót idegesen, de a takarító helyett Lando kusza hajával, fáradtan csillogó szemeivel és játékos mosolyával találtam magam szembe.-Ó csak te vagy az?-forgattam meg a szemeimet, és nekitámaszkodtam az ajtókeretnek.

-Igen CSAK én vagyok!-forgatta meg a szemeit!-Ezen még van mit csiszolni!-jegyezte meg-És neked is jóreggelt!

-Jóreggelt!-hajoltam meg előtte-Szóval miért is köszönhetem meg ezt a személyes látogatást?

-Unatkoztam.-vonta meg a vállát

-Aha és? Hogy jövök én a képbe?-huztam össze a szemeimet, és csak ekkor tudatosult bennem, hogy pizsamában kócos hajjal állok, Lando Norris előtt.

Az egyik kezemmel óvatosan megigazíottam a hajamat, és abban reménykedtem, hogy a tegnapi sminkemet jól mostam le, és nincs szétkenődve az arcomon.

Komolyan, miért nem tudok a tükörbe nézni, mielőtt ajtót nyitok valakinek?

-Már mondtam, unatkozok!-húzta egy széles mosolyra a száját

-Aha, És ezért képes voltál idejönni, és felkelteni? Komolyan? Mit kezdjek hajnalban azzal, hogy unatkozol? Inkább menj aludni, mint mindenki más ebben a hotelben.

-Már amúgy is fent voltál! Visszaírtál!-emlékeztetett-És arról nem tehetek, hogy unatkozok.

-Ja csak épp készültem visszaaludni!-néztem rá szúrós tekintettel.