-Na milyen?-húztam el a próbafülke függönyét, hogy a kint várakozó Charlotte tetőtől talpig végigmérhessen.
-Nekem a lila jobban tetszett!-biccentett a fogasra felakasztott, válfán lógó darabra.-Ez nagyon sápaszt!-húzta össze a szemeit
-Pedig nagyon tetszik ez a türkizes szín!-simítottam végig csalódottan az anyagon-De akkor legyen a lila!-kezdtem visszahúzni a szürke függönyt, de a lány egy hirtelen mozdulattal megállított a mozdulatomban
-Ezt még muszály felpróbálnod!-nyomott a kezembe egy sötét kék, már-már fekete ruhát
-Azta ez gyönyörű!-tátottam el a számat. A kúlönleges anyaga azonnal megfogott, mivel enyhén csillogott a fényben.
-Naaa próbáld fel!-húzta vissza a függönyt és pár perc múlva sikítva felkiáltott, mire a körülöttünk lévő vásárlók, csak egy szemforgatással díjaztak minket-Najó! Ezt muszály megvenned, ha Lando meglát....-kezdte, de közbevágtam
-Ne is folytasd, csak barátok vagyunk.-pillantottam rá, mire ő sokatsejtően elmosolyodott.
-Hát persze.-forgatta meg a szemét-Na de visszatérve a ruhára.... gyönyörű vagy!-mosolyodott el
-Nem rövid?-kezdtem húzogatni az alját-Meg amúgy is, hova vegyem én ezt fel? Jövő héttől úgyis kórházi egyenruhába járkálok egész nap.
-Hidd el, ha Lando Norrissal lógsz, biztos találsz alkalmat! De most komolyan, itt ne merd hagyni! Ezt a ruhát szinte neked készítették!-mosolyodott el, én pedig ismét végigpillantottam magamon, a tükörben.
Egy szinte fekete koktélruháról volt szó, szivecske alakú dekoltázzsal, és buggyos szatén ujjakkal. Egyszerűen imádtam.
-Na és te mindehová elszoktad kísérni Charlest?-kérdeztem, miközben a kávémat kevergettem. Egy hangulatos kis kávézóba tértünk be, miután bejártunk egy csomó üzletet.
-Többnyire. Szerencsére a munkámat tudom a távolból is intézni, illetve a vállakozásom is megoldható így. Máskülönben alig találkoznánk, szóval úgy döntöttünk az lesz a legjobb, ha jövök vele. De természetesen van, hogy dolgom akad, és nem tudok vele jönni.
-El se tudom képzelni, hogy bírjátok, bírják ezt a sok utazást. Én csak az utóbbi hetekben repültem rendszeresen, mégis teljesen kivagyok merülve esténként!
-Idővel majd megszokod!-mosolyodott el
-Nem is igazán lesz időm újabb futamokra, kezdődik az egyetem, a hétvégéken pedig gyakorlaton leszek és tanulok.-vontam meg a vállam
-Majd meglátjuk!-mosolyodott el sejtelmesen
-Na jó, mi ez a mosoly?-húztam össze a szemöldököm
-Semmi semmi!-legyintett-Na és milyen volt a tegnap? Mit csináltatok?
-Uh..-kezdtem lelkesedni, az emlékek hatására-Elöször is, kipróbáltam a forma1-es autójat. Vagyis beleülhettem, és mindent megmutogatott. Még a sisakját is felvehettem. Majd elmentünk a főépületbe, és órákig szimuláoroztunk. Először próbáltam ilyet, és már az első kanyarban a falba szálltam. De utanna megmutatta hogx kell, és eltudtam magamtól rajtolni. És képzeld, egyszer sikerült egyedül pontot szereznem!-meséltem el, a nap fénypontját nevetve
-Nahát! Ez de klassz! És jó volt?-kérdezte mosolyogva
-Ha újrakezdhetném én is F1-es pilóta akarnék lenni!-nevettem el magam-Amúgy kérdezhetek valamit?-váltottam témát
-Persze!-kavargatta meg a kávéját
-Hogy bírod lelkileg, hogy a barátod ennyire veszélyes sportot űz? Fel sem tudom fogni, milyen lehet a te szemszögedből nézni egy futamot....
-Huh hát az elején nagyon nehéz volt. Nagyon megviselt lelkileg, hogy valahányzsor beül abba az autóba, kockára teszi az életét. Rengeteget sírtam, és gyomorgörcsöm volt minden versenyhétvége előtt. Folyton a legrosszabbra gondoltam. Aztán idővel jobb lett. Megpróbáltam pozitívan hozzáállni ehhez az egészhez. De soha nem tudnám megpróbálni elválasztani ettől az egesztől. Neki a versenyzés és a vezetés az élete, és ha ő boldog én is az vagyok.
-Szerinted van bennük félelemérzet?-kérdeztem
-Változó. Az adrenalin szint miatt, és a legjobbra való törekvés miatt elenyészik. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálják. Jules a keresztapja, és jó barátja Anthonie is meghalt a pályán. Mégis újra és újra beül az autóba.
-Szerintem mi sosem fogjuk átérezni azt amit ők...-vontam meg a vállam-Na jó, túl komor lett a hangulat! Beszéljúnk valami másról!-tettem hozzá
-Oké, mondjuk, hogy....-kezdett bele azonnal egy újabb témába, az idő pedig csak úgy elrepült a fejünk felett. És azon kaptuk magunkat, hogy ideje visszaindulni, mivel az első szabadedzés hamarosan kezd.
-Nekem negyed óra és meetingem lesz! De a következő edzést nézhetjük közösen!-ajánlotta fel a lány, mire beleegyezően bólintottam-Jut eszembe! Ezt oda akartam már adni, egy jó ideje!-nyújtott át egy nagy szatyrot, amiben egy cipősdoboz volt.-Egyedi tervezés csak neked!-tette hozzá, miután kibontottam és tátott szájjal figyeltem a gyönyörű darabot.
Az instagramról tudom, hogy Charlotte egyedi cipő dizájnokat készít, és most meglepett eggyel.
-Aztaa! Ez gyönyörű! Úristen imádom!-öleltem át-Köszönöm!
-Ugyan! A méret remélem jó... Landótól kértem benne segítséget, de nem igazán vagyok benne biztos, hogy jót mondott. Hisz ismerjük....
-38-as, az én méretem. Úristen, tényleg nagyon köszönöm! Annyira az én stílusom lett!-csodáltam meg ismét
-Örülök, hogy tetszik! Viszont nekem mennem kell, még be kell kapcsolni a felületet, meg ilyenek. Akkor később találkozunk!
-Szia!-intettem neki, majd vékony alakja eltűnt a folyosó legvégén
Amint egyedül maradtam, azonnal unatkozni kezdtem, ezért felnéztem a közösségi oldalakra. Rögtön ki is szúrtam, hogy Lando elérhető. Ezért gyorsan írtam neki. Ha szerencsém van, még épp lesz ideje megnézni az üzeneteit.
Rella: Sok sikert! Itt vagyok a paddockban, szurkolok!
Lando: Köszönöm
Lando: Milyen volt a napod?Rella: Jóó...Charlottal voltunk vásárolni, meg beültünk egy kávézóba, és végül ebédeltünk
Rella: Neked?Lando: szokásos
Lando: megbeszélések, interjú stb
Lando: este hol vacsorázzunk? Keress vmi jó helyetRella: Nem vihetsz el megint enni!
Lando: Akkor választok én...
Rella: Nehéz eset vagy, ugye tudod?
Lando: tudom, de te is az vagy
Lando: nah most megyekRella: Ügyes légy🪰<3
Tettem le magam mellé mosolyogva a telefont.
KAMU SEDANG MEMBACA
Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT
Fiksi Penggemar"-Tudod...száz rózsa között pipacsnak lenni eléggé lehangoló...-válaszoltam lehajtott fejjel -De mi van akkor, ha nekem pont arra az egy pipacsra van szükségem?!-kérdezte, és óvatosan megérintve az arcomat, elérte, hogy végre a szemébe nézzek." Rell...