Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

ötödik

-Agyfagyás!-temettem az arcomat a tenyerembe, miután a limonádés poharam biztonságos helyre került az asztalon-Ááá ez nagyon rossz!-nevettem el magam, miközben olyan fejet vágtam, mintha épp egy kínzás közepén lennék, mire az asztal körül ülő kis társaság hangosan felnevetett.

Miután kiszórakoztuk magunkat a parton, az utolsó pillanatban az éhenhalás előtt, eljöttünk ebédelni. Vagyis utóebédelni, mivel dél már javában elmúlt. Szó szerint megrohamoztuk a türkizkék színben úszó, tengerparti, hangulatos kis éttermet. Idefele futóversenyt rendeztünk, aminek a nyertese igazából semmit sem nyert. De ettől függetlenül baromi vicces volt, hogy úgy szaladtunk, mintha épp a Texasi Láncfűrészes kergetne.

Lassan én is rájöttem, hogy ezek a srácok minden hülyeségbe benne vannak, és mellettük lehetetlen unatkozni. Bőven húsz felett, sokszor gyerekesebben viselkednek, mint a kisgyerekek.

-Van egy ötletem!-könyökölt fel az asztalra Tom, és ördögien elmosolyodott. Tom az a típus volt, aki imád beszélni, és tele van a buksija, idiótábbnál idiótább ötletekkel.-Te!-mutatott Landóra-És te!-mutatott rám, hirtelen.-Verseny! Ki issza meg hamarabb az extra jéggel kért fél literes limonádét?! A nyertes kérhet valamit a másiktól!-vázolta fel gyorsan a brilliáns ötletét, és ismét ördögien elmosolyododtt.

-Benne vagyok!-szólalt meg Lando, gondolkozás nélkül, majd önelégülten elvigyorodott-És te Rella?-fordult felém félig felhúzott szemöldökkel és nem mondta, de láttam a szemén, hogy azt hiszi meghátrálok.

Volt választási lehetőségem, én mégis gondolkozás nélkül rábólintottam, és mire feleszméltem egy extrán hideg innivalót tett le elém a pincér. Aki, amúgy a kora ellenére is, velünk együtt nevetett. Te jó ég, mire vállalkoztam!

-Oké! A szabályok egyszerűek!-vette át a bíró szerepét az ötletgazda Tom-Mikor azt mondom rajt inni kezdtek. Aki hamarabb megissza az nyer! Feladni nem lehet, kiönteni sem, kiköpni sem. Ja és muszáj szívószálat használni!-nézett körbe, mire a többiek bólogatva előkapták a mobiljukat és videózni kezdtek. Kötelességüknek érezték, megörökíteni a következő hosszú perceket.

A velem szembe ülő ellenfelemre pillantottam, aki visszatartott mosollyan farkasszemet nézett velem.

-Sok sikert!-tátogta, mire én csak megforgattam a szemem. Tudom, hogy képtelen leszek meginni mindet, de ezt neki nem kell tudnia. Már előre félek; hogy mekkora baromságot fog kitalálni nekem.

Hisz ő Lando Norris, amit nem elég egyszer kihangsújoznom. De valahogy ez a szörnyen gyerekes éne teszi őt egésszé, és ha már itt tartunk, elég aranyossá is.

-Mehet!?-kiáltott fel Tom, cseppet sem zavartatva magát, hogy az étteremben mindenki a mi asztalunkat nézi. Mindannyian bólintottunk, majd visszaszámolt és felkiáltott, hogy rajt.

Erősen koncentráltam arra, hogy minél hamarabb eltűnjön a poharam tartalma, de a torkomat fagyasztó hideg, folyton megszakította a lendületemet. 

-Nyertem!-kiáltott fel Lando és a poharát az asztalra csapta. -Nyertem Nyertem!-kezdte ingatni a fejét mint egy kisgyerek.-De azért te is ügyes voltál!-biccentett a poharamra ami már félig üres volt .

-Oké, mint szeretnél?-fordultam felé sóhajtva-A nyertes kérhet valamit a másiktól!-emlékeztettem

-Még nem tudom!-vonta meg a vállát-Majd szólok, ha kitaláltam!-bicentett.

-Te egy állat vagy haver!-veregette hátba Max

-Itt a desszert!-tapsolt pár aprót Danielle, Tom barátnője mire a pincér mindannyiunk elé lehelyezte azt az istenien kinéző, Tiramisut. Nem csak a kinézete, de az íze is isteni volt.

-Asszem hánynom kell!-fintorodott el Norris, mire mi egyszerre nevettünk fel, majd vágtunk aggódó tekintetet, amikor rájöttünk nem viccel.-Mindjárt jövök!-pattant fel és a mosdók felé igyekezett.

-Szerintetek jól van?-kérdeztem, miután már hosszú percek után sem jött vissza

-A kis versenyetek után még felzabált egy halom sütit, előtte meg teleette magát. Azon lennék meglepődve ha nem lenne rosszul!-ingatta meg a fejét Max.

-James, az edzője biztos fogná a fejét. A héten már milliószor túllépte az előírt diétáját. Biztos vagyok benne, hogy emelt edzése lesz, én nekünk fog panaszkodni.-dőlt hátra a fiú-Na ott is jön az emlegetett szamár!-biccentett a mosdók irányába

-Jól vagy?-kérdeztem, amint helyet foglalt közöttünk

-Aha!-húzta el a száját-Soha többet nem veszek részt a hülyeségeidben!-nézett szúrósan Tomra-és soha többet nem eszek ennyit. James ki fog nyírni!-dőlt hátra, mint akit már most a kivégzésre visznek.-Biztos hogy megemeli az edzésszámom, és olyan diétára fog, hogy még mindenmentes pizzát se ehetek!-szörnyülködött, mire mi felnevettünk, hisz az előbb pont ugyan erről beszéltünk-Ez nem vicces, tudjátok milyen érzés salátán és humuszon élni? Meg vizen? És annyit edzeni, hogy úgy érzed elhagyod a lábad?-nézett körbe

-Hát figyelj, az hogy a világ legjobb pilótái között vagy, ezzel jár!-vont vállat Tom, mire Lando megdobta egy szalvétagalacsinnal, amit unalmában csinált

-Lelkiekben veled vagyunk!-vágtam együtt érző fejet, de csak egy kicsi válaszott el attól, hogy ne röhögjem el magam.

Az étterem után még megnéztük a kivilágított partot, ahol egy helyi banda adott koncertet, majd végül hazaindultunk.

-Én még hazakísérem Rellt!-pillantott a többiek felé Lando-Sötét van!-tette hozzá, miután ráeszmélt, hogy mindenki sokatsejtő pillantással bámult rá. Én pedig azt sem tudtam mit csináljak, szóval csak csendben álltam és a mellettem lévő reklámtáblát olvasgattam.

Könyvbörze...hm..baromi izgalmas

-Jóéjszakát!-köszöntünk el a többiektől, és az utca ellentétes irányába fordultunk. Az ők végtelen csillagú luxushotelje a part keleti részén található, míg a mi csendes kis nyaralónk, kicsit feljebb, a nyugati részen volt.

-Nagyon jó fejek a haverjaid!-pillantottam rá, és megtörtem a kínos csendet-Jól éreztem magam! Szóval köszönöm!

-Örülök neki. Nekik is szimpatikus vagy!-mosolyodott el-Holnap mit csináljunk?-kérdezte, és egy kis követ kezdett rugdosni az aszfalton

-Csináljunk?-húztam össze a szemöldökömet-Nem akarok zavarni. Élvezzétek a barátaiddal a nyarat, mindjárt vége és alig fogtok találkozni.-Lando rezzenéstelen arcal hallgatott, majd mikor befejeztem megszólalt.

-Pont ezt akarom! Barátok vagyunk nem?-döntötte oldalra a fejét

-Dee, de én tényleg ne..-kezdtem, mire közbevágott

-Nem zavarnál! Sőt, örülnék neki ha élvezhetnéd a társaságom!-mosolyodott el pimaszul

-Hogy mii? Inkább neked kéne örülnöd, hogy megtisztellek a különleges személyemmel.-válaszul csak megingatta a fejét és elnevette magát

-Akkor áll a holnap?-pillantott rám

-Áll! De csak megjegyzem, visszavágót követelek!-mondtam határozottan

-Felejtsd el!-nevette el magát-Nem fogok megint hányni!

-Meghátrálsz?-pillantottam fel rá-Oké, akkor majd kitalálok valamit, ami kevésbé lesz undi! Megérkeztünk!-biccentettem a bézs színű épületre.-Nem egy öt csillagos, de nekem tetszik!-vontam meg a vállam-Akkor holnap!

-Majd még írok! Jóéjszakát!-lépett közelebb és megölelt.

-Jóéjt Lando!-köszöntem el én is, majd elléptem tőle és a kulcsomat kezdtem keresgélni. A fiú alakja lassan eltűnt a sötét utcán, én pedig beléptem a házba, és visszatértem a szörnyű valóságba.

Anya.....