Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
kiskoromból leginkább erős érzelmek maradtak meg, mint emlékek. szeretet, düh, félelem, vidámság; ezek jellemezték leginkább a gyermekkorom. az emlékek, amelyeket őrzök évek óta, már csak emlékfoszlányok. próbálok visszaidézni dolgokat, de egyszerűen nem megy. viszont a vele töltött időkre tisztán emlékszem.
egyke gyerekként sosem jelentett fenyegetést a magány. ha magányos voltam, mindig volt valaki mellettem, és ez így van most is, 18 év után. habár akkori játszótársaimra nem emlékszem, volt egy különleges barátom. egy pajtásom, akiért odáig voltam.
ha rá gondolok melegség önt el; szeretet, kényelem, bizalom, és főleg vidámság. ez a fiú volt a legjobb barátom. kreol bőrével, fekete, hullámos fürtjeivel szaladtunk minden naplementekor a közeli kikötőhöz, nybrovikenhez. ott leültünk, és együtt vihogtunk, néztük a pasztell színekben pompázó égboltot, és a vizet, amely visszatükrözte az ég lélegzetelállító színeit.
volt benne valami különleges, valami elragadó, amit másban azóta sem kaptam meg.
pedig kerestem.
a tizenegyedik osztály villámsebességgel járt le, a nyár már az ajtó küszöbén állt. egy nap maradt az iskolából, amely keserves lassúsággal telt el.
az iskolából hazaérve nem volt más dolgom, mint összepakolni a dolgaimat. amióta csak megszülettem, a szüleimmel a nyarat stockholmtól pár kilométerre töltjük, uppsala-ban. mindig a város különböző pontjait látogattuk meg.
miután összeszedtük a cókmókjainkat, a szüleimmel beültünk az autóba, majd kezdetét vette az utazás.
