Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ugyan többet akartam, mint a nyelved a számban, megálltam.
mindketten lihegtünk, pirospozsgás arcaink mutatták, hogy mennyire élveztük a csókunkat. azt hiszem szeretlek, simon.
miután elváltunk, leültünk a partra és élveztük, ahogy a felkelő nap melengeti az arcunkat.
rengetegszer elképzeltem ezt a pillanatot, mikor újra látlak és csókolhatlak. most mégsem voltam felkészülve. ugyan százszor meg százezerszer végígjátszodtam a jelenetet a fejemben, most mégsem kaptam a szavakat.
végül csak egy szót mondtam, és szerintem mindent elmondtam vele.
"hiányoztál." fordultam felé.
"te is nekem, wille." mosolygott rám, majd zsebéből elővett egy doboz cigarettát. mostmár értem miért rágóztál.
felém tartottad a kinyitott dobozt, én pedig hezitálás nélkül kivettem egy szálat.
meggyújtottuk a cigarettát, majd fejed a vállamra hajtottad. a melegség már nem zavart, nem idegesített. ott voltál mellettem, semmi más nem kellett abban a pillanatban, csak te.
"évekig kerestelek." böktem ki. "már azt hittem nem is léteztél." nevettem fel zavaromban.
"én is, wille. a szüleim azt mondták sosem volt gyerekkori barátom, egyedül voltam, egyedül beszélgettem." nézett rám, majd folytatta. "nem tudtam, hogy valóság volt az egész, vagy beképzeltem az egészet."
