iii.
"would you like to keep me company? just you and me?"az uppsala-ba vezető úton újra elöntött a melegség, amelyet évek óta nem éreztem. azóta, mióta megszakadt a kapcsolatom vele.
tizenegy éves lehettem, mikor utoljára láttam a kisfiút, aki már nem is volt annyira kicsi. nem voltunk osztálytársak, de délutánonként mindig átjött, és a kis faházban ütöttük el az időt.
egy csütörtöki nap volt, iskola után ebédeltem, majd a házikómba mentem, ott vártam őt.
de nem jött.
már sötét volt, de én még mindig bizakodtam, hogy megjelenik.
mind hiába. nem jött el.
napokig vártam még, hátha eljön. a remény hal meg utoljára, ahogy tartja a mondás.
a napok hónapokká váltak, majd lassan elfelejtettem várni rá.
hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam rá azóta sem. hogyan tudnám elfelejteni? ő volt a legjobb barátom. ő volt, akinek mindent elmondhattam. ő volt, akivel mindenem megosztottam. ő volt... a lelkitársam.
amint megérkeztünk a villánkba, kicsomagoltuk a dolgainkat, majd lementünk a legközelebbi étterembe.
módos család vagyunk, mindig megengedhettünk magunkat mindent, amit csak kívántunk. én sosem dicsekedtem ezzel, próbáltam szerénynek maradni, hisz utálom azokat az embereket, akik felvágnak a vagyonukkal.
vacsora után a nap már lenyugvóban volt, így a legközelebbi folyó irányába vettem az utam. a fyrisån folyó gyönyörű, végig folyik a városon. minden este kijövök a folyó partjára és megnézem a naplementét.
ahogy sétáltam a parton, újra elöntött a melegség, és nem akart elmúlni. olyan volt, mintha a közelemben lenne ő. az érzés egyre jobban felerősödött, a szívem rendszertelenül dobogott.
vajon újra látom őt? újra beszélhetek vele? annyira szeretném! gondoltam magamban, aztán az érzés egyre jobban elkezdett tompulni.
csalódottságomat két gombóc fagylalttal kompenzáltam. miért éreztem így? miért pont most? vajon emlékszik még rám? ő is így érez?
rengeteg kérdés kavargott a fejemben, így azt gondoltam, hogy alszok egyet, hátha kitisztul a fejem.
ESTÁS LEYENDO
SOULMATE
Fanficwilhelm-et melegség önti el, mikor közelében van simon. ㅡwilhelm simon © -CUTITAE 2021