Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"simon, te vagy az?" kérdeztem mostmár felállva, a melegség pedig egyre intenzívebb lett.
"én vagyok az!" indult felém.
a nap már félig feltűnt az égen, így egyre jobban megvilágította simon arcát. lélegzetelállító, gyönyörűséges, káprázatos, akárcsak egy angyal. megakartam szólalni, leakartam venni a szemem róla, de mindhiába, lehetetlen volt. simon évek múltán újra elvarázsolt. az érzéseim semmit nem változtak iránta.
"én... n-nem is tudom mit mondjak." dadogtam, miközben próbáltam feldolgozni a történteket. itt áll előttem életem egyik legmeghatározóbb személye, akit évek óta nem láttam. aki összetörte a szívem, mikor eltűnt. aki... az első szerelmem volt és egyben a legjobb barátom.
simon gondolkodás nélkül közeledett felém, majd félénken megölelt. abban a pillanatban a szívem majd kiugrott, a különleges érzés pedig mégjobban belepte minden porcikámat.
nem hittem a szememnek, nem tudtam elhinni, hogy itt van. velem. a karjaiban vagyok.
az illata mámorító volt, valóságosan megszédültem tőle. nem tudtam betelni vele, egyre szorosabban öleltem őt.
lassan eltoltam magamtól, majd az arcára vetettem egy pillantást.
szeme a házunk melletti kis kávézóban kapható espresso-ra emlékeztetett. haja fekete és kócos, csak úgy kéri a cirógatást. puha, ápolt ajkai csak úgy várták az enyémet.
tökéletes.
simon tökéletes.
arcommal óvatosan közeledtem az övéhez, majd egy apró puszit adtam az arcára, ami kezdett egyre jobban pirulni.
megfagyott köztünk a levegő, még a lélelgzetem is elállt egy pillanatra. megbolondítottál, simon.
lassan a szemembe néztél, hezitáltál. aztán te is egy puszit adtál az arcomra.
ennyi kellett nekem, kezem finoman az arcodra helyeztem, majd magabiztosan megpusziltam az ajkad. majd újra, és újra. annyira ellenálhatatlanul kívántalak megcsókolni.
összeszedtem minden bátorságom, majd nyelvem óvatosan átcsúsztattam a szádba. oh, istenem. az érzés...
ízlelő érzékszervem táncot járt a tiéddel, éreztem a mentaízt, amelyet a rágód hagyott. bizsergő érzés járt át, nyelvünk pedig egyre vadabb táncot járt.
így álltunk ott, a part szélén, a napfelkeltében. elvarázsoló volt.
