Életed végéig

9

Ne tévesszen meg senkit se a "cím", ez a második rész!

Wooyoung

Miután felelkeltem nyújtóztam egy nagyot, majd kimásztam az ágyból. Szobatársamra tekintettem, majd elmosolyodtam. Ahogy azt már mondtam, Hongjoong és Seonghwa nagyon aranyosak együtt, csak Seonghwa ijesztő. De most ettől eltekintve borzasztó cukin aludtak együtt. Hongjoong háttal volt Seonghwanak, aki egyik kezét a derekára fonta és úgy húzta közelebb magához, fejét pedig nyakába fúrta.

Örültem, hogy nem keltek fel az ébresztő hangjára, mert nem lett volna kedvem találkozni egy mérges Seonghwaval.

Felöltöztem, majd elmentem az ebédlőben, ami üres volt. Kicsit korábban kelek az átlagnál és így nincs akkora felhajtás. Hongjoong később kelő típus, szóval mint mindig most is csináltam neki reggelit. Sőt még Seonghwanak is kentem egy szendvicset.

Épp, hogy letettem a tányérokat megjelent Hongjoong kézen fogva Seonghwaval.
- Wooyoung - kiáltotta a nevem, majd elengedte párja kezét, és egyenesen hozzám rohant és jó szorosan megölelt.
- Ezt most miért kapom? Mindig készítek neked reggelit - öleltem vissza.
- Igen, de Seonghwanak most csinálsz először.
- És utoljára is - mormogtam.

Seonghwa köhintett egyet, jelezve, hogy engedjem el a párját, különben megemlegetem.
Én így is tettem, gyorsan levettem a kezem Hongjoong határol.
- Ne félj, Seonghwatol, hidd el nem fog bántani - súgta a fülembe, majd elengedett és leült velem szembe. Seonghwa is így tett, csak ő Hongi mellé ült.

Csendben ettünk, nem sokat beszélgettünk, majd miután megvoltunk összepakoltuk a cuccokat és mentünk az egyetemre. Az épület előtt Hongjoong és Seonghwa egy hosszú csók kíséretében elbúcsúztak egymástól, amit mosolyogva néztem végig, majd megindultunk a terem felé. Átöltöztünk, aztán indult is a kőkemény edzés.

A harmadik óra után volt egy nagyobb szünetünk, amit az udvaron töltöttük, hisz szerencsére kisütött a nap.
- Naaaa akkor kivel voltál tegnap - kérdezte Hongjoong amint ültünk a padra.
- Egy fiúval - kezdtem mire Hongjoong uuu-zni kezdett, mire meg forgattam a szemem - Éppen a sütim kaptam meg, mikor odajött és megkérdezte, hogy szabad-e a szék, mire mondtam, hogy igen, és ekkor leült. Utána elkezdtünk beszélgetni. Megkérdezte mit tanulok, meg ilyesmi. Képzeld egy nagy cégnél alkalmazott és huszonnégy éves - mondtam.
- És jól néz ki? - kérdezte. Úgy tűnik ez a legfontosabb kérdés.
- Igen - tűrtem fülem mögé a tincsem. - És ma is találkozunk - mondtam.
- Hűű, ti aztán nem húzzatok - nevetett - Sok sikert - veregette meg a vállam.
- Nem tudom, hogy akarok-e odáig menni. Mármint jól néz ki, kedves meg mindin, de egyrészt nem tudom, hogy ő is akarja-e, másrészt pedig most a táncra akarok koncentrálni - mondtam.
- Ahhh, Wooyoung - rázta a fejét Hongie - Ez nem így megy. A szerelmet nem te döntöd el, hanem csak úgy jön. Az pedig hülye kifogás, hogy a táncra akarsz koncentrálni. Én is Seonghwaval vagyok, mégis teljes mértékben odateszem magam. Szóval ez ne gátoljon - mondta, mire bólintottam.

Visszamentünk és még három órát lenyomtunk két részben.
- Ma együtt megyünk haza - mondta Hongi, mire bólintottam.
- Seonghwa is jön? - kérdeztem, de ő megrázta a fejét. Egy megnyugvó sóhaj hagyta el a szám.
- Miért nem szereted? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Nem az, hogy nem szeretem, csak fékek tőle. Mindig bunkó velem és úgy néz, mintha megakarna ölni. Pedig a legjobb barátom vagy és én csak veled is akarok időt tölteni. Nem tudom, hogy azt hiszi-e, hogy rád mászok, vagy csak szimplán birtokló, de egyik sem tetszik - gyűrtem bele tánccuccom a táskámba.
- Ha tényleg így érzed akkor beszélni kéne vele erről. Seonghwa tényleg nem gonosz, csak nagyon szeret és félt - mondta Hongjoong.
- Én ezt teljes mértékben megértem, és elfogadok, de akkor is - húztam fel a pulcsim cipzárját.
- Majd beszélek vele én is - mondta, mire bólintottam. - Na, de menjünk, mert éhen halok.