Életed végéig

7

Ne tévesszen meg senkit se a "cím", ez a negyedik rész!

Wooyoung

Reggel amint meg hallottam az ébresztő, egyből kipattantam az ágyból. Mivel este nem ettem, ezért eléggé éhes voltam, szóval gyorsan lementem a konyhába és összedobtam három szendvicset, mivel Seonghwa, este megint itt aludt.
- Jó reggelt - köszönt Yunho.
- Neked is - mosolyogtam el. Őszintén egy kicsit félek tőle, szóval remélem Mingi nem mesélt a tegnapról.

Ezután nem szolaltunk meg Yunho is szendvicset készített, én pedig ültem az asztalnál és vártam Hongiékat.

Nem akartam bunkó lenni, de néha - néha odapillantottam. Ha jól láttam éppen egy újabb kenyeret akart megkenni, de elfogyott a margarin.
- Használd nyugodtan az enyém - mondtam, mire hátra fordult - A margarint - tettem hozzá, mire elesett neki.
- Köszönöm - bólintott, majd kinyitotta és kenni kezdett.

Nemsokára megérkezett a gerle pár is, szóval együtt nekilátunk enni.
Utána gyorsan felöltöztünk és elindultunk a suliba. A busz kivételesen tömve volt, így eléggé közel voltunk úgy mindenkivel.
- Csak szálljunk le - suttogtam, mire Hongi megfogta a kezem, mire ránéztem. Elmosolyodott, mire visszamosolyogtam és megszorítottam a kezét. Nem nagyon szeretem a tömeget.

- Akkor holnap találkozunk - búcsúzott el Seonghwa. Ha jól tudom, ma sokáig kell gyakorolni és nem lenne ideje eljönni Hongjoonghoz.
- Vigyázz magadra - pipiskedett és egy csókot adott barátjának.
- Te is - simította meg Seonghwa a fejét, majd elindult az osztálya felé.
- Ez aranyos volt - mondtam, mire Hongi bólintott.

Hosszú nap volt és nagyon elvoltam fáradva. Az öltözőben ültem Hongjoonggal, aki ugyanúgy néz ki mint én, ha nem rosszabbul.
- Fáj mindenem - nyafogott.
- Nekem is - feküdtem le a padra.
- Melyik terembe fogsz gyakorolni? - kérdezte Hongi.
- Még nem tudom - mondtam. - Miért? - kérdeztem.
- Ha lehet akkor választ olyat, ami hangszigetelt - kuncogott, de nem értettem miért.
- Ezt most mért mondod? - néztem rá.
- Hát tudod.... Ha esetleg annyira megkíván, hogy ott helyben letámad, akkor nem lenne jó, ha a portás hallana - nevetett Hongjoong, mire elképedve néztem rá.
- Olyan hülye vagy - fordultam el tőle. Az arcom lángolt, nem is kicsit.
- Én csak tapasztalatból beszélek - monda, de a füleimre tapasztottam a kezem.
- Nem vagyok kíváncsi a részletekre - mondtam, mire Hongjoong ismét felnevetett.

- Tudod az első alkalom nagyon fáj, de utána egyre többször csináljátok egyre jobb és jobb lesz - mondta Hongjoong.
- Mondom, hogy nem vagyok rá kíváncsi!
- És az a legjobb rész, mikor te többért könyörögsz, ő pedig először nem adja meg, csak mikor már tényleg nagyon akarod és a végén egyszerre érték a gyönyör kapujába - jött közelebb. - De csak akkor vágja bele, ha tényleg úgy érzed, hogy készen állsz rá - mondta - Ne feledd, senki nem erőltethet rád semmit!
- Ezt most miért mondod? - kérdeztem - Tudod, nem vagyok gyerek és ezt mind én is tudom.
- Igen, igen, de akkor is, úgy érzem ezt meg kellet tennem - mosolyodott el.

Mivel már fél négy volt és nem szerettem volna megváratni Sant, ezért elindultunk vissza a koliba. Gyorsan elsurrantunk Yeosangék szobája előtt, hisz ismét veszekedést hallottunk.

Gyorsan ettünk, majd bementem a szobába és felvettem egy edzős cuccot. Egy mackó nadrágból és egy rövid ujjúból ált.
- Aztán tudj még ülni - engedett utánra Hongjoong, mire felmutattam neki a középső ujjam.

- Szia - intettem Sannak, aki már ott várt.
- Szia Wooyoung - lépett közelebb és egy puszit adott az arcomra. Elmosolyodtam, majd elindultunk a buszmegálló felé. Időközben San megfogta a kezem és az egyetemig el sem engedte.