Életed végéig

8

Ne tévesszen meg senkit se a "cím", ez a harmadik rész!

Wooyoung

- Wooyoung - hallottam meg egy tompa hangot - Wooyoung - kezdte el valaki rázni a vállam.
Lassan kinyitottam a szemem és szobatársammal találtam szembe magam.
Rögtön felültem és a telefonomért nyúltam, megnézni hány óra.
- Nyugi, nem vagy elkésve - nevetett. - Nem keltél fel az ébresztőre, szóval kicsit megijedtem mikor még itt találtalak.
- Ahhh - dőltem vissza az ágyba.
- Ma is találkozol a fiúval? - kérdezte.
- Igen - tűrtem hajam fülem mögé.
- Mi az, végre Wooyoung is tálat valakit? - hallottam meg egy harmadik hangot, mire Hongjoong ágya felé néztem. Hát persze hogy Seonghwa.

Felöltöztem, majd lementünk a konyhába, ami egy kicsit zsúfolt volt, szóval egy jó tíz perc után tudtunk csak megreggelizni.
- Fura, ha két nap után már tetszik? - kérdeztem miközben sétáltunk az egyetem felé.
- Tetszik, vagy szereted? Nem mindegy - szólalt meg Seonghwa, amin meg is lepődtem.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem.
- Nyugiii - simította meg vállam Hongi - Ismerd meg, aztán majd eldöntöd, hogy mi is van. Sőt, őt is megkérdezheted, hogy mit akar - mondta, mire bólintottam.

Az egyetem bejáratánál elköszöntünk Seonghwatól, hisz két külön szárnyban vannak az óráink.
- Hosszú napunk lesz - mondta Hongi, mire bólintottam.

Az első két óra egész jól telet. Igaz hulla voltam, de érzem, hogy egyre jobb és jobb vagyok.

A harmadik órán inkább elemet volt, mint gyakorlat. Azt néztük, hogy hogy is kell összerakni egy koreográfiát, és hogy mire kell odafigyelni.
- Mivel egy hónap múlva jönnek megnézni titeket, ezért a jövő hét csütörtökre kérek egy koreográfiát. Nyolc napotok van, szóval ne csapjátok össze. Holnap találkozunk - monda a tanárnő, majd elhagyta a termet.
- Hűű - ámultam el - Nyolc nap alatt egy profi szintű koreó?
- Ne is mond - fogta meg a fejét Hongjoong.

Őszintén nem tudom mit szóljál hozzá. Örülök is meg nem is. Jobban belekell húzni.

Még van egy táncunk, utána szakad vagyok és mehetek.
- Ennyire várod már a randit? - kérdezte Hongi, mire abbahagytam a lábam dobolását.
- Nagyon - tűrtem fülem mögé a hajam - Olyan jó érzés vele lenni. Annyira boldog vagyok a közelében.
- Én pedig boldog vagyok, hogy boldog vagy - ölelt meg.
- Én nem vagyok boldog - hallottunk egy hangot, szóval mind a ketten az ajtó felé fordultunk.
- Mi a baj? - kérdezte Hongjoong, mire Yeosang leült velünk szembe.
- A koreó - monda - Nem hiszem, hogy összetudnék dobni egy profi szintű két hét alatt - monda.
- Két hét? - csodálkoztam - Nekünk nyolc napunk van.
- De ti jobbak vagytok - monda.
- Csak idősebbek - válaszolta Hongjoong.
- Az mindegy - legyintett. - És félek, hogy még kevesebb időt tudunk együtt lenni Junghoval - hajtotta fejét térdére.

Ránéztem Hongjoongra hogy ebben ő a jártas, mire bólintott. Felkeltem a földről és kiléptem a folyosóra. Egyenesen az automatáig mentem, szerezni valami finomságot. Mivel nem tudtam Yeosang mit szeret, ezért neki is m&m-et vettem, ahogy Honginak és magamnak is.
- Wooyouuung - hallottam meg a nevem, mire abba az irányba fordítottam a fejem. A szőke óriás jött felém.
- Szia Mingi - köszöntem mosolyogva. - Nektek is szünetetek van? - kérdeztem, mire bólintott.
- Még öt perc - monda.
- Huu, hallottam, hogy producer szakra jársz - mondtam, mire bontott. - És milyen? - kérdeztem.
- Kemény - nevetett - De én élvezem. Sok embert ismerek meg és rengeteg mindent tanulok. És jól is érzem magam - mosolygott.
- Az a lényege - mosolyogtam én is - Ha nem bánod megyek, mert nekünk is mindjárt vége a szünetünknek és szeretnék még enni egy kicsit - mondtam.
- Persze, nem akartalak feltartani, csak köszöntem - nevetett, majd intett és elindult a folyosón.