Életed végéig

2

Ne tévesszen meg senkit se a "cím", ez a kilencedik rész!

Wooyoung

Úgy döntöttem, hogy ma kihagyom az egyetemet. Amúgy sem táncolhatok, akkor meg minek menjek be. Elegem van az egészből.

A doki délutánra adott időpontot, szóval délig ki se keltem az ágyból. Hongjoong felajánlotta, hogy velem marad és hogy elkísér az orvoshoz, de visszautasítottam. Nem akarom, hogy miattam maradjon le.

Végül negyed egykor kikeltem az ágyból és elmentem letusolni. Tíz perc alatt megvoltam, szóval nedves hajjal és törölközővel a nyakamban elmentem az ebédlőbe. Mivel mindenki az egyetemen volt, vagy dolgozott, ezért teljesen egyedül voltam.

Miközben csináltam magamnak ebédet, indítottam egy kis zenét. Legalább ez nem vették el tőlem.

Lassan ettem, és csak merengtem magam elé. Nem volt kedvem semmit sem csinálni. Fogalmam sincs, hogy mit fogok mondani Sannak. De jobban félek attól, hogy mit fog szólni. Nem akarom, hogy elhagyón. Legalább addig maradjon velem míg meg nem halok. Tudom nagyon önző kérés, de legalább ennyit szeretnék.

Összeszedtem a cuccaim, majd elindultam a kórházba. Fél órán belül meg is érkeztem, majd beregisztráltam, és mivel volt időpontom, ezért viszonylag hamar be is hívtak.

Nagyjából ugyanaz volt, mint a múltkor. Megvizsgáltak, mondták, hogy ne erőltessem a szívem, majd felírtak pár orvosságot, és adtak egy újabb időpontot holnapra. Rohadtul elegem van. Miért nem tudjuk egyszerre letudni az egészet? Majd járkálok be naponta. Mintha nem lenne semmi dolgom. Ja, hogy nincs is, mert nem táncolhatok.

Kivettem a gyógyszereket, majd elindultam Sanhoz. Egész úton azon gondolkodtam, hogy most mi lesz. Félek, nagyon félek. Nem akarok meghalni. Nem akarom itt hagyni az életem.

Leszálltam, a végállomásnál, majd elindultam San házához. Megálltam a ház előtt, és egy kicsit összeszedtem magam. Vettem három nagy levegőt, majd megnyomtam a csengőt.

Pillanatokon belül meg is hallottam a kulcs hangját, majd ki nyílt az ajtó. Nem hagytam, hogy San bármit is mondjon, egyből a nyakába ugrottam.
- Szeretlek - mondtam, és még jobban befúrtam fejem a nyakába.
- Nagyon megijesztesz - próbált eltolni magától, de nem engedtem neki. - Wooyoung - ejtette ki a nevem, mire könnyek gyűltek a szemembe. Nem akarom elveszíteni őt.
- Feküdjünk le - néztem a szemébe.
- Woo, te sír? - törölte le a könnyet az arcomról.
- Feküdjünk le - ismételtem meg megint.
- Wooyoung, nem akarlak ilyen állapotban semmire se kényszeríteni.
- Nem kényszerített, csak basz már meg végre - mondtam, és a szájára tapadtam. - Azt akarom, hogy csak rád gondoljak, és ne foglalkozzak semmi mással - suttogtam, majd kezem levezettem a nadrágjához belemarkoltam.
- Woo - hümmögte, mire elégedetlen elmosolyodtam.
- Tégy magádévá. Magamban akarom érezni a farkad. Dugj meg úgy, hogy a nevemet se tudjam - suttogtam, közben tovább ingereltem.
- Ha leakarsz állni, most tedd meg, vagy tényleg elfelejted a neved - mondta, és közben meg-meg remegett a hangja.
- Csináld! - mondtam.
Sannak több se kellet, azonnal a számra tapadt, közben pedig a fenekembe markolt. Nyögte egyet, mire a nyelve átkerült a számba, és így folytattuk.

Most csak Sanra van szükségem és arra hogy foglalkozzon velem. Érezni akarom őt!

Valahogy eljutottunk az ágyig, onnan pedig már mindent könnyen ment. San levette a felsőm, majd a nadrágom, és úgy csókolgatta végig a testem. Néhol még is szívott. Kezemet hajába vezetem, és úgy téptem meg finoman.

Ezután rajtam volt a sor. Fordítottam helyzetünkön és én kerültem felülre. Elkezdtem kigombolni San ingjét és közben lassan ringatóztam az ölében. Miután megvolt, szétnyitottam az inget, és végig vezettem kezem a felsőtestén.
Apró puszikkal és harapásokkal borítottam be mindent, egy szabad rész nem maradt. Beleértve a mellbimbóját is.

Éreztem, hogy San egyre keményebb lesz, és ez nagyon tetszett. Végül megszabadítottam a nadrágjától és a boxerétől, így már meztelenül feküdt előttem.
Nekem se kellet több, magamról is levettetem az alsót. San felakart ülni, hogy tágítson, de visszatoltam.
- Maradj - mondtam és egy csókot nyomtam a szájára.

Vissza helyezkedtem az eredeti helyemre, majd kissé hátra dőltem, és elkezdtem benyálazni az ujjaim. Sannak csak akkor esett le, hogy mit is akarok csinálni, mikor feldugtam az első ujjam.
- Woo - hallottam mély hangját, mire még melyebbre próbáltam juttatni a kezem. Majd lassan elkezdtem mozgatni. Aztán jött a második és a harmadik is. Eszméletlenül élveztem, nem is gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog. De ahogy látom Sannak is, aki már álló farokkal várja az érkezésem.

Lassan kihúztam az ujjaim, majd szuszogtam párat. Oda kúsztam Sanhoz, aki azonnal magára rántott.
- Remélem tudod, hogy ez a kis produkciód után tényleg nem fog emlékezni semmire. Úgy meg baszlak, hogy csak a farkam fog az eszedbe járni - suttogta, mire beleharaptam a számba.
- Remélem is - hajoltam közelebb és megcsókoltam.
Lent közben lassan elkezdtem simogatni San tagját, mire megharapta az ajkaim. Kinyitottam a szám, igy nyelve egyből átszökött.

- Csináld Woo - suttogta San, mire nekem több se kellet. Felegyenesedtem, majd egy jól célzott mozdulattal ráültem San farkára. Nyögtem egyet, mire San a csípőmre szorított, jelezve hogy mozognak.
Meg is tettem és először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban.
Éreztem hogy már nem bírom sokáig, szóval egyre nagyobbak nyögtem.
- Fordulunk - mondta hirtelen San, és mire felfogtam, hogy mit mondott, San már fölöttem volt.

Mondanom sem kell, hogy pillanatokon belül el is élveztem. San még egy kicsit bírta, így keményebbre vette a tempót, amitől ismét nyögni kezdtem.
Végül ő is elment, és miután kihúzta magát belőlem mellém feküdt.
- Csodálatos vagy - puszit a számra.
- Te is - húztam vissza egy csókra. És ekkor éreztem hogy beszúr a szívem. Eszméletlenül fájt, ilyen még nem volt.
- Mi az? - kérdezte San, de én csak a szívem fogtam és magzatpózban húztam össze magam. Éreztem hogy kifolyik egy könnycsepp, amit több és több követ.
A könnyek mellet viszont megéreztem San karját, aki jó szorosan átölel.
- Csak nyugodj le. Vegyél mély levegőt, ki és be - suttogta, mire igyekeztem azt csinálni amit mond.

Nem tudom meddig lehettünk így, de valamikor bealudtam. Eléggé elvoltam fáradva és San karjai nagy biztonságot adnak.

San

Miután Wooyoung felébredt, elmentünk fürdeni. A kád lassan töltődött vízzel, közben pedig fogat mostunk. Woo haja felvolt kötve, amin borzasztóan sexin néz ki.
- Elmondod mi volt az orvosnál? - kérdeztem miközben vállát cirógattam.
Wooyoung nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Gyengéd puszikat kezdtem a vállára adni, majd megszólaltam.
- Nekem bármit elmondhatsz - suttogtam csupasz bőrére - Szeretlek - mondtam ki, mire Woo válla elkezdett rázkódni. Felemeltem a fejem és megláttam hogy sír.
Nyeltem egy nagyot. Valami összeszorult bennem. Annyira fájdalmas volt hallani a sírásár.
- Wooyoung - karoltam át óvatosan derekát. - Nézz rám - kértem, mire megrázta a fejét. - Kérlek - kezdtem simogatni hasát, de semmi. Csak sírt, és sírt.

Nagyjából negyed óra után abbamaradt a sírás és csak szipogás hallatszódott.
- Megfogok hallani - monda Wooyoung hirtelen.
- Egyszer mindenki meghal - tettem állam vállára.
- De én nem akarok - mondta elcsukló hangon. - Az orvos azt mondta, hogy bármelyik nap meghalhatok - kezdett ismét sírni. - Még túl fiatal vagyok. Előttem az élet. A tánc, ami kiskorom óta a mindenen, odalett. Nem táncolhatok. Hongjoong azt mondta én leszek a tanúja. De meg sem fogom élni azt a napot - szipogott. - És téged is elveszítelek. Nem akarlak otthagyni. Veled akarok lenni örökre. Kérlek ne hagy elmenni - sírt fel hangosan. Nincsenek érzéseim, ez viszont megindított bennem valamit. Borzasztó volt látni Woot, ahogy az életéért küzd. Rengeteg halálesetet láttam már, ez viszont kitűnik a többitől. Nem lett volna szabad a közelébe mennem. Békén kellet volna hagynom, és csendben megvárni amíg meghal. Az jobb lett volna mindkettőnknek.
- Vigyázok rád Wooyoung, ne félj - mondtam, majd megpusziltam a feje búbját.