A Malkavita

Szabad egy képet?

Nina ugyan szintén a manipuláció mestere, bátyjához hasonlóan, azonban a módszereik mások. A nő képes volt a testével is hatni mások érzéseire, míg Andrej csak a szavak ördögeként jeleskedett, ám abban verhetetlenül. Tisztában volt azzal a nő, hogy a Szemezés szabályokhoz van kötve, így nem beszélhetett mással arról, amit Teodorban látott, hacsak a malkavita erre engedélyt nem adott. Nina tiszteletben tartotta kisebbik testvére érzéseit, így nem hozta fel a nap további óráiban a belső képeit.
Nina az alsó garázsban tevékenykedett, mely méretét tekintve a „nagy", enyhe és sértő jelző lett volna számára. Ami azt illette, kiterítve csaknem lefedte az egész kastély alapját. A ledes izzók sora rikoltva világította be az acélos szürke és kék színeivel vegyült felületeket. Felfedték a hosszú, félköríves hangár méretét, melynek mindkét oldalát több, lezárt ajtajú cella határolta libasorban. Minden kategóriában voltak idelent járművek, elektromos és hagyományos meghajtásúak egyaránt. Nina szívéhez közel állt minden, aminek kerekei voltak, de nem volt kifogása a légi járművek ellen sem. Az egyik kisebb műhelyben szorgoskodott, míg lányai az alkonyathoz közeledve ébredezni kezdtek, és összekészülődtek a maguk tempójában. A ventrue egyszerű emelővel billentette fel a motorját, határozott mozdulatokkal csavarozta le vastag gumiabroncsait a tárcsákról. A hátsót leemelte, mire az izgatottan felpattant a tenyere alatt, Nina pedig óvatosan lefektette. A csavarkulcsot átcsúsztatta a jármű másik oldalához, visszhangot vert a sűrű fém zöreje a kis szobában. A nő átvánszorgott a végéhez, miközben fülei hegyeződtek a közeledő léptek zajára.
– Ki vagy? – kérdezte hátra sem nézve.
– Csak én – válaszolt Teodor hangja.
– Ó! – Felkapta a fejét, egyből kivirultabb lett az arca. – Mit keresel idelent?
– Igazából nem tudom – vont vállat Teodor, és közelebb lépett. – Te mit csinálsz?
– Gumit cserélek – nézett fel rá, miközben nyögve feltornázta magát. – Megyünk őrjáratozni.

Teodor szemrevételezte a levett gumi állapotát, körme hegyét belemélyesztette a mélyedésbe.
– Ezek teljesen jó állapotban vannak – jegyezte meg.
– Igen, de görcsösebb utakra megyünk ma éjjel, így feltettem mindháromra a terepgumikat.
– Ki van lazulva a féknyereg – mutatott rá a malkavita.

Nina szemöldökét ráncolva odalépett és leguggolt.
– És tényleg – lepődött meg. – Adj egy csavarhúzót, lepattintom!

A malkavita lehajolt a kis szerszámos ládáért, és Nina elé tolta. Pár pillanatig nézte, majd úgy döntött, átnézi a többi jármű kerekeit is. Leguggolt az Olga feliratú sötétzöldhöz, és rendesen, mindent átnézve meglazítgatta az alkatrészeket. Szerette a jellegzetes új gumik illatát, és a benzinszagot. Jobb kedvvel szimatolta a festéket és terpentint, de néha akadtak hasonlóan csábító aromák. Egy apró részletre összehúzta a szemeit, és közelebb hajolt egy lyukas tengelyhez.
– A hátsó rotor a végét járja – mondta emeltebb hanggal a válla mögé.
– Olgáé?
– Igen –bólintott Teo.
– Még azt is sejtem, mitől... – húzta el a száját Nina, majd felcsillantak a szemei, és kaján vigyorral a malkavita felé sandított. – Értesz a cseréhez?

Teodort nem érte furcsán a kérdés, átnézte az alkatrészeket, szinte szkennelte magában a három dimenziós modelljüket, mindegyiket külön és külön, majd összeillesztette őket gondolatban.
– Persze. Nem nehéz – mondta végül, és felállt. – Van pót rotor?

Nina résnyire nyitott szájjal figyelte a malkávot.
– Van. Bal falszakasz, alsó négyes sáv. Valahol a végén – igazította útba, és Teodor odalépett a másik falhoz. – Olyan szemed van, mint a csirkének.
– Heh. Hát, művészlélek vagyok, kiszúrom az apró részleteket – Teo levette a pótalkatrészt, benyúlt a fiókba néhány csavarkulcsért, és visszalépett a motor hátsó feléhez.
– És még a szereléshez is értesz.
– Nem értek – ellenkezett a malkavita.
– Akkor most mit csinálsz?

Teodor egy pillanat erejéig leállt a mozdulataival, és átnézett a kerekek küllőin.
– Hát... jó. Igen, szerelek – mondta megadóan –, de sok olyan képessége van egy illetőnek, amiről talán nem is tud, és véletlenül jön rá. Néhány esetben ezek nem is mutatkoznak meg, csak hatásgyakorlás közben.
– Mire célzol? – kérdezte a ventrue. Volt egy megérzése, hogy talán ezzel előcsalogathat valamit Teo elméjéből. – Hatásgyakorlás. Mondj egy példát.

A malkavita gyors mozdulatokkal lazította ki a kopott rotort, és helyezte be óvatosan az újat, dolgozni kezdett a rögzítésén.
– Például ha valaki először fog fegyvert a kezében, de balszerencséjére rátámad egy medve. Vegyük ezt. Ha ilyen helyzetről beszélünk, akkor lehet, hogy ösztönösen tartja célra a fegyvert, és lövi fejbe az állatot. A fickó egy vegyeskereskedésben dolgozik, holott talán az országos rendőrszolgálat egyik legjobb mesterlövésze is lehetne.

A ventrue csendben hallgatta, majd egy elégedett hümmögést hallatott.
– Azért erre csekély esély van.
– De van – mutatott rá Teodor. – Majd megnéznéd? Szerintem stabil, de inkább kétszer legyen ellenőrizve.
– Persze – bólintott Nina. – Miért, máris mész?

Teodor visszahajtotta ingujjait, és megtörölte kissé gépzsíros ujjait. A géz még mindig rajta volt, biztosra akart menni a gyógyulással kapcsolatban.
– Igen, csak be akartam nézni. Jobb is lesz, ha sietek. Térj vissza egyben – villantott egy mosolyt a malkavita, és már viharzott is ki a garázsból.