Velem jössz?

22

-Mielőtt bármit mondasz,hallgass meg!-tapasztotta a kezét a számra,majd szépen lasssan leengedte és a szám és a szemem között kapkodta tekintetét. Gyorsan elhesegette a gondolatokat,amik valószínüleg azt akarták,hogy megcsókoljon

-Sajnálom,tényleg sajnálom,hogy bántottalak ,hidd el kurvára szeretlek de a gondolat,hogy elveszítelek nagyon felbaszta az agyam, és ez mind rajtad csattant,kérlek neharagudj rám!-hadarta el miközben fel-alá járkált a szobában

-Olyan hisztis vagy.-néztem ahogy végigjárja a szoba minden négyzetcentiméterét
-Megváltozom,esküszöm de kérlek szépen ne hagyj magamra!-ült le az ágy szélére

-Hiszek neked.-dőltem hátra-De ha nem fejezed be ezt a hisztizést én esküszöm kinyírlak!-mentem közelebb hozzá
-Szeretlek!-nézett a szemembe

-Énis szeretlek!-felálltam és a lábai közé sétáltam majd megálltam és egy ölelésbe húztam ő pedig automatikusan átkarolta a derekam és a mellkasomba fúrta az arcát. Még ülve is a mellkasomig ért,ez hihetetlen,hogy ilyen magas!

-Az hogy lehet,hogy annyiszor bántottalak te mégis itt vagy velem?-szorított magához
-Úgy,hogy szeretek segíteni az embereken.

-Annyira szerencsés vagyok amiért te itt vagy nekem!-nézett a szemembe. Némán elmosolyodtam majd a hajával kezdtem el játszani.

Ő a derekamon kisebb köröket rajzolt majd egyrenagyobbakat én pedig mindvégig a haját birizgáltam.
-Na és milyen hülyeséget csináltál amíg nem voltam veled?-kérdeztem
-Megdugtam pár kurvát,drogoztam, verekedtem,összességében pár napig olyan volt az életem mint mielőtt találkoztunk.

-És jobb volt akkor?-a fejemet az ő fejére tettem így szeretgettem tovább
-Nem.Akkor csináltam ezeket amikor boldogtalan voltam.
-Most boldog vagy?
-A világon a legboldogabb.-nézett fel rám. Válaszul csak elmosolyodtam majd adtam egy puszit a homlokára.

-Te mit csináltál?-dőlt hátra az ágyon velem együtt,így a mellkasán feküdtem
-Kievel voltam, és képzeldd öltáncoltam egy ismeretlen srácnak!-próbáltam féltékennyé tenni
-Ki volt az? Esküszöm megetetem vele a saját végtagjait!-váltott gyilkos módba

-Nyugi már szőke herceg, csak felelsz vagy merszeztünk!-ültem fel,amit ő is követett
-Csakis az enyém vagy.- a derekamba markolt-Értetted?

-Így igaz, csakis a tiéd.-kezdtem el masszírozni a vállát mire kicsit ellazult
-Várj,Kie mióta van életben?-emlékezett vissza arra amit pár perce mondtam
-Ez vicces,igazából a snecik túlélték a robbanást.

-Mocskos snecik, megölni se lehet őket!-fintorgott
-Énis az vagyok!-kapott egy nyaklevest
-De téged szeretlek!-kuncogott majd egy rövidebb csókot nyomott a számra

-És amúgy jó volt a...tudod?-váltottam témát
-A szex?-vonta fel a szemöldökét mire aprót bólintottam-Életem legjobb pár perce volt.-nézett mélyen a szemembe. Ha nem lenne nyitva az ablak ahonnan friss levegő jön most elájultam volna...

-Na és te élvezted?-váltott arra a bizonyos gerjesztő,mély férfi hangjára.Ahj,anyám!
-Imádtam!-a kezembe vettem az arcát és ajkaira tapadtam. Egyregyorsabban és gyorsabban jártak nyelveink, én pedig éreztem ahogy a lábam közötti rész elkezdett bizseregni.
Valóban szeretem Rafet,de nem kockáztatom meg,hogy megint itt hagyjon.

-Rafe nem vagyok olyan kedvemben.-húzódtam el tőle
-Nem úgy látszik.-folytatta volna csókunkat
-Ne,Rafe szeretlek de most tényleg ne!-szálltam volna ki az öléből de vissza rántott

-Rendben van.-mosolygott majd megpuszilta a homlokom és hátradőlt én pedig legördültem róla és az oldalára feküdtem
-Apuddal kibékültetek?-kérdeztem csukott szemmel

-Eltiltott tőled.-sóhajtott fel
-Te pedig ellenkeztél,ezért kidobott.-fejeztem be helyette-Igaz?
-Így van.-igazolt

-Szerinted nem történtek túl hamar a dolgok?-kérdeztem
-Mármint?
-pár nap alatt összejöttünk és lefeküdtünk,ez azért elég fura,nem gondolod?
-Ha szerelmes vagy nem számit.Semmi nem számit.-vonta meg a vállát majd oldalrafordult és bealudt. Egy pár perc múlva követtem énis.