Maffiakirálynő

11. Fejezet - Gina

Gina

Utána jönni butaság volt és egyáltalán nem helyénvaló, de akartam őt, és amit akartam, azért harcoltam és megszereztem. Jó volt vele lenni, megértett, kedvesen bánt velem és tetszett is. Nem gondoltam, hogy ez komoly lenne, de miért ne élvezhettem volna vele kicsit az életet? Még ha Niel ellenezte is, nem érdekelt. Akartam egy kis élvezetet és talán egy kis jót is az életemben. Ma reggel pedig édes volt, ahogy aggódott, meg az is, hogy kaptam tőle reggelit.

– Hazaviszel? – megcirógattam az arcát, ami csupasz volt.

– Igen. A megbeszélésre visszaérünk.

– Amíg velem vagy, ígérem, nem késel el. Rob és Ramona majd kávéznak egy kicsit, míg várnak ránk, úgyis kedvelik egymást.

– A bácsikám és a dögös ügyvédnő? – az a szemtelen grimasz, amit produkált, zabálni való volt.

– Dögös? – ezt mintha tegnap még nekem mondta volna.

– Nem rossz – vigyorodott el és legalább végre kizökkentettem. – De azért neked jobban örülök.

– Helyes... Vigyázz mit mondasz, a főnököd vagyok.

– Tényleg, bocsánat hölgyem – elvette a poharamat és letepert az ágyra. – Mikor randizunk megint? – nevettem. Szóval ezért voltak tegnap a kérdések, megakart ismerni. Randizni akart velem. Őszintén szólva, nagyon üdítő volt, hogy ennyi energiát fektet az összeismerkedésbe.

– Randi? Nem szoktam randizni.

– Pedig a tegnapi az volt – nézett le rám nagy komolyan.

– Legközelebb virágot is küldesz? – ugrattam tovább.

– Naná – muszáj volt nevetnem rajta, de szerencsére nem vette sértésnek.

– Édesem... – elhallgattatott egy csókkal. – Lassan mennünk kell.

– Tudom. Megint szigorú leszel és kimért?

– Igen – ideje volt visszavennem az álarcomat. – Letusolnék, ha megengeded.

– Csak, ha én is jöhetek – beleegyeztem. Kicsit gyönyörködtem a szépen kigyúrt testében, meg a sérüléseiben, mert abból is akadt pár. Nem kérdeztem rá, de több heget is észrevettem rajta, amik varratból származóak lehettek. Aztán ott voltak a tetoválásai a bal oldalán. A bordáin egy hatalmas párduc tetoválás kék szemekkel, alatta valami írás, és a bal karján lévők, amit egyszer már tüzetesebben is megvizsgáltam. Tetszettek, a kemény külső is, ami érzelmes és figyelmes férfit takart. Régen volt már részem ennyi kedvességben, ezért hagytam magam neki, hogy levegyen a lábamról.

Csak tíz után érkeztünk haza, Gabe követte Daniel kocsiját, és a házban találkoztunk végre a többiekkel. Ramona és Rob kávéztak, Niel az újságot olvasta. Megjelenésünkre mindegyikük felkapta a fejét, de egyikük sem szólt egy szót sem. Némán átvonultunk az irodába beszélni.

– Daniel már tudja, hogy az ügyünk sínen van. Mit intéztél találkozó ügyben? – néztem Ramonára.

–Sikerült egyeztetnem velük, még ma délután találkozol Vincenttel az épületnél. Megmutatják, felvázolják az elképzeléseiket, te pedig szépen meghallgatod, közben meg körbenézel és előadod, hogy mennyire érdekel az üzlet – gyorsan szervezkedett, ez tetszett.

– Várunk pár napot, újabb találkozót kérünk, és akkor lecsapunk – vette át a szót Niel.

– Élve akarom – szóltam közbe.