Maffiakirálynő

12. Fejezet - Daniel

Daniel

Puhánynak tart, azt hiszi nem tudok megbirkózni két idióta öregedő maffiózóval. Pedig erre nem adtam semmilyen okot, hiszen eddig kétszer mentettem meg az életét és kész voltam ezt bármikor megtenni. Oda voltam érte, akartam őt állandóan, s minden egyes közös pillanatunk jól esett a lelkemnek, még ha nem is volt helyénvaló. Vigyázni akartam rá és bizonyítani neki, hogy az a férfi vagyok, akire szüksége van és akivel tervezhet hosszútávra is, még ha ennek csak kicsi esélyét láttam.

Másnap felhívtam Robot, felakartam készülni rendesen a pénteki találkozóra. Niellel és vele találkoztam a kis házban, hogy megismerjem az ellenfelet. Újra átbeszéltük a feladatomat, mindketten egyetértettek abban, hogy Lorenst kell majd először lefegyverezni, s Leila közben majd gondoskodik Vincentről. Rob jobban képben volt a lány képességeivel, mint én, elvégre az ő beosztottja volt és ő nagyon bízott benne, így én is.

– Miről tárgyalnak az urak? – megjelent kedvenc főnökünk.

– Átbeszéljük a pénteket. Nemsokára megérkezik Miss. Watson is – felelte Rob bácsi Ginának.

– Értem. Elviszem Nicolát és Gabet. Viszlát – nem igazán örültem, mikor nem velem távozott. Niel még csak-csak, de a többiekre nem szívesen bíztam, bár beleszólásom nem volt.

– Majd utánad megyek – válaszolta neki még Niel, aztán hagytuk, hogy elmenjen. Ma valami dögös lila ruha volt rajta, ami nagyon szépen kihozta a fenekét.

Leila félórával később megérkezett. Rob már beavatta a tervünkbe, úgyhogy sok újat nem tudtunk mondani neki. Viszont miután a két rangidős elment, ketten kávéztunk és beszélgettünk.

– Szóval ez a Carusso ház.

– Ez a kis ház, amiben laknak az a tíz hálószobás valami ott – böktem ki az ablakon.

– Akkor a birtok. És milyen itt lakni?

– Nem panaszkodom, bár szabadidőm az nincs sok. Ha szólnak, ugranom kell.

– Ezért szar ez a meló, én legalább előre tudom, mikor hol kell lennem és mit csinálnom. Emiatt a péntek miatt meg ne fájjon a fejetek, gyorsan elintézzük – ő is magabiztos volt, nem csak én.

– Szerintem sem lesz gond. Sőt, szerintem már túl beszéljük az egész akciót – idézőjeleket mutattam.

– Majd veszek fel olyan szexi fekete keretes szemüveget és igazi titkárnőd leszek.

– Én meg majd utasítgatlak kedvem szerint.

– Csak szeretnéd. Mennem kell, mondanám, hogy tarts velem, de te már kiszálltál az alja munkából – nevettem.

– Újabb szállítmány?

– Az. Kikísérsz? – kint állt a kocsija, egy piros BMW. Csajos autónak tűnt, meg is mosolyogtam. – Ne – szólt rám.

– Nem mondtam semmit, bár szerintem a rózsaszín, az jobban menne hozzád – erre megütötte a karomat. – Na, mi volt ez?

– Kapd be Dani.

– Szeretnéd, ugye?

– Vicces vagy. Akkor majd hívjatok, hogy mikor és hol.

– Addig ne nyírasd ki magad.

– Te se – beszállt, aztán kihajtott a nagykapun.

A nap hátralevő részét egyedül töltöttem. A doktornő férjével az edzőteremben futottam össze. Súlyokat emelgetett.