Maffiakirálynő

13. Fejezet - Gina

Gina

Tudom, hogy megbántottam, de azt hittem, reméltem, hogy egy bocsánatkéréstől megenyhül. Viszont amikor rám nézett már tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű és az, hogy visszakérte a régi helyét, mindent elárult. Igaza volt mindenben, felültettem egy érzelmi hullámvasútra, amin én voltam a gépkezelő, ő meg az utas, akit a hangulataimnak megfelelően utaztattam. Saját magamnak is nehéz volt elismerni azt, hogy végtelenül elszomorított, hogy máris végeztünk egymással. Bár egyfelől tényleg múlattuk az időt, de másfelől ez több is volt köztünk, még ha nem is tartott soká. Rég éreztem ilyet, sőt, rég éreztem valamit egy férfi iránt. De ideje volt koncentrálnom a feladataimra. A munkára, az új klubra, a pénteki akcióra és Maxre. Le is ültem, de csak Danielen járt az eszem. Alig ismertem magamra, ez nem én voltam. Egy huszonnyolc éves fiú elcsavarta a fejem a kedves szavaival, bár mondjuk az sem ártott, hogy jó képű volt és jó az ágyban is. Azt el kellett ismernem, hogy ő nem akármilyen fiú volt...

– Összevesztél a kölyökkel? – megérkezett Niel.

– Visszakérte a régi helyét - avattam be a pontos részletekbe.

– Mondtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Én figyelmeztettelek.

– Tudom, majd megoldom valahogy – semmi szükségem nem volt a szemrehányásra.

– Nem akarod, hogy elmenjen – nem volt kedvem erről Niellel beszélni. – Rendben, nem faggatlak tovább. A tegnapi üzenet célba ért.

– Remek – minek kellett tegnap a saját kezembe venni az ügyet. Ha nem megyek el itthonról, nem húzom fel magam és nem Danielen töltöm ki a mérgem, akkor most nem lenne vele semmi gond.

– Nem vagy valami rózsás kedvedben. Hagyjalak?

– Igen – miután elment, kicsit foglalatoskodtam a saját banki ügyeinkkel, de később lementem a konditermünkbe futni. Ryan odalent edzett.

– Mi ez a nagy készülődés? – olyan hangulatban voltam, hogy legszívesebben azt feleltem volna, semmi köze hozzá, de Ryant okosan kellett kezelni. Nem akartam, hogy nyomozgatni kezdjen és később esetleg részegen elfecsegjen valamit.

– Mire gondolsz? – a férjem nem volt beavatva a pénteki akciónkba.

– Meglepően sokat jár ide Rob és állandóan Niellel pusmognak. Mellesleg az új szeretőd is biztosan tud mindent – megforgattam a szemem.

– Daniel nem a szeretőm – legalábbis többé már nem volt az. – A klub ügyeit intézik. Meg volt némi fennakadás ismét. Miért érdekel ez téged?

– Ilyen hamar ráuntál? Bár az biztos, hogy tovább húzta, mint a többi és szeretem tudni, hogy mi folyik körülöttem – minek? Amíg van pénz a számláidon, addig számodra semmi sem fontos.

– Én sem érdeklődöm a te magánéleted után, kérlek te se tedd – felhorkant.

– Én kellene, hogy legyek a magánéleted – majdnem felnevettem a mondandója hallatán.

– Talán akkor néhanapján viselkedhetnél úgy, mint egy férfi és talán, akkor számításba vennélek.

– Mond el, mégis mit várnál tőlem?

– Rob munkájának egy részét kellene elvégezned – már sokadszor olvastam ezt a fejére. Ezt vártam volna el tőle, de ő erre képtelen volt.

– Azért fizeted, hogy ő elvégezze – Rob mindent eltudott intézni. A legapróbb dolgoktól, a legnagyobbakig. – Vagy szerinted nekem kellene a csempészáruidat egyeztetni? Nekem kellene fenyegetőzni emberekkel? Én nem ilyen vagyok, ezt te is tudod, mindig tudtad – a kis primadonna.