Maffiakirálynő

2. Fejezet - Daniel

Daniel

Szóval ő Gina Carusso. Igazából már elképzeltem és sejtettem, hogy kemény, de nem gondoltam volna, hogy mindeközben ennyire jó nő. Iszonyatosan fájt a karom, az adrenalin tombolt bennem, a fülemben lüktetett a vér, mégis a pillantásomat nem tudtam elszakítani a főnökömről. Barnás bőre volt, sötét hosszú haja, bomba teste és olyan kisugárzása, amitől dobtam egy hátast.

–  Mutasd – szétvágta a pólóm ujját és a levágott anyaggal nyomókötést tett rá. Üvölteni tudtam volna mikor szorosan bekötözött, de Gina olyan nőnek tűnt, aki a gyengeséget nem tolerálja. – Úgy látom nem maradt benne. Szédülsz? – kissé mélyen szólt a hangja.

– Jól vagyok – szolgáltam a seregben és az itteni munkám alkalmával is kaptam már golyót. Különben sem vallottam volna be egy kis szédülést, amit éppenséggel éreztem.

–  Legközelebb ne ellenkezz – csak bólintottam, ő elmosolyodott. Aztán újabb lövéseket hallottunk kintről, de ezúttal a nagybátyám és Niel jelentek meg, az utóbbi kinyitotta az ajtót. – Mi folyik itt?

–  Rajtunk ütöttek, az árut akarták, de mindent megmentettünk.

–  Kik?

–  Még nem tudjuk, de van egy túszunk – Rob rám nézett, így felkecmeregtem a fotelből.

–  Lance képviselő, sajnos át kell ütemeznünk a tárgyalást. Ryan hazaviszi.

–  Semmi gond – a pasas, akit az előbb leképviselőztek falfehér volt, azt hittem kifogja dobni a taccsot, de szerencsére nem tette. Ryan Carusso pedig kikísérte az urat Niellel a nyomában.

–  Vigye el a fiút Dr. Rashyhoz, aztán találkozunk a házban.

–  Rendben doktornő. Köszönöm. 

–  Fiút? – horkantam fel, de egyikük sem szólt semmit, viszont Rob bácsi gorombán rám nézett, mielőtt elindultunk. Kész káosz uralkodott odakint, a kaszinó romokban hevert, törött poharak meg üvegek mindenütt, na meg golyó ütötte lyukak a falakon. – Elég nagy a kár.

–  Volt rosszabb is.

–  Tudod kik voltak?

–  Van egy sejtésem, de egyelőre csak találgatok. A megbeszélés után okosabbak leszünk, viszont most első a sebed – Rob némán vezetett és elég furán markolta a kormányt. Nem kérdeztem mi a baja, bár szerettem volna tudni.

Abba a magán kórházba vitt, amit a Carussok pénzeltek, így gyakorlatilag ez is a tulajdonukban állt. A doki egy indiai fickó volt, gyorsan és szépen dolgozott. Éjszakára bent akart tartani, de miután megkaptuk a gyógyszereket haza felé vettük az irányt. A lakásom előtt, amit a haverommal és munkatársammal Chrissel vettünk közösen, megállt és komoran rám nézett.

–  Kibököd végre már, hogy mi van? – mordultam rá kicsit durvábban a kelleténél.

–  A rajtaütéskor az egyik kocsi teljes sebességgel a kamionba ütközött. Chris ott állt és azonnal meghalt – nyeltem egyet.

–  Értem.

–  Sajnálom fiam.

–  Én is – kiszálltam a kocsiból. A legjobb barátom, a cinkosom, a bajtársam... halott volt.