Last Christmas /befejezett/

3.fejezet

- Louis. Szerelmem? Édesem. Lou. Louis William Tomlinson! Louis kelj fel. Louis ne szórakozz velem. Ne akard, hogy úgy hívjalak. Louuuu. Ne csináld ezt. Ahhj jó. Apuci? Azaz bazdmeg erre keljél fel!

- Jó reggelt Kincsem. – mosolyogtam Harryre, aki már háttal ült nekem és mérgesen puffogott. Egy ideje már hallgattam, ahogy próbál kiszedni az ágyból, de gondoltam, ha már ma is szenvednem kell, attól még reggel szórakozhatok vele.

- Ne szólj hozzám! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Erre a reakciójára csak megengedtem egy mosolyt a háta mögött, majd hirtelen a derekánál átkarolva magamhoz öleltem.
Harry teste eleinte egy teljes görcs volt, de aztán elengedte magát, majd szinte már csak én álltam annak az útjában, hogy leessen az ágyról.

- Jóreggelt. – ismételtem meg a fülébe suttogva.

- Jóreggelt. – mondta rekedtes hangon. Imádom Harry reggeli hangját. Imádom Harryt reggel. Imádom Harryt. Óvatosan odahajoltam Harry nyakához és nyomtam rá egy puszit, majd az arcommal is odafurakodtam és beszívtam az illatát. Ez az illat a világ legcsodálatosabbja. Miért nincs belőle még parfüm? Mindenesetre a mai napra is elraktároztam egy adaggal belőle.
Eközben Harry élesen szívta be a levegőt. Elképesztő milyen egyszerű őt felizgatni, illetve a gyönyörbe hajszolni.

- Be kell menned a munkahelyedre. Biztos El már tegnap is várt. – törte meg az idilli pillanatot Harry.

- Akkor vár még egy napot. – mondtam és ahogy Harry megérezte a szúrós borostámat egyből megfeszült. A szám egyből mosolyba ugrott, de amint észrevettem, hogy Harry összeszedte magát és a légzését is rendbe tette szomorúan hunytam be a szemem.

-Lou. – kezdte. Éreztem, hogy hátra akar fordulni, így a karjaimat visszahúztam, hogy a szemembe nézhessen. A gyönyörű zöld szemek reggel a legszebbek. – Eleanor is a barátod. Ha ez, csak egy sima szabadság kérés lenne akkor teljes mértékben azt mondanám, hogy egyetértek veled. Viszont ez nem az. Eleanor is szétizgulja magát miattad minden nap mikor bent vagy mert fél, hogy megerőlteted magad és többé nem tudnak felkelteni. De neki is joga van tudni arról, hogy döntöttél. Illetve, ha – itt Harry megakadt egy percre. Fogalmam sincs milyen befejezést szánt ennek a mondatának, de úgy látszik nem is tudom már meg soha, mert inkább ahelyett, hogy befejezte volna azt egy teljesen másikba kezdett. – A lényeg, hogy menj be, beszélj vele és vedd ki a szabid. Kérlek, ha nem is magad miatt miattam tedd meg. – nézett rám a kiskutya szemeivel.

- Jó rendben. De amint visszaérek elmondod hol tanultad ezeket! – mutattam két szemére, mire Harry boldogan ugrott ki az ágyból, majd engem is magával húzott az úti célja irányába. A fürdőbe.

**********************************************************************************

A fél lábamon cipővel ugráltam le a lépcsőn, hogy legalább egy szendvicset tudjak magamnak csinálni, ugyanis nem volt ahhoz kedvem, hogy plusz időt töltsek el bent azért, mert éhes vagyok.

- Harry kérsz valamit reggelire? – kiáltottam fel a lépcső aljáról.

- Igen téged. – hangzott a válasz.

- Kanos vagy. – forgattam meg mosolyogva a szemeimet. – Kapsz egy szalámis szendvicset jó?

- Megteszi.

**********************************************************************************

A második szendvics hozzávalóit tettem ki a konyhapultra mikor két erős kar szorítását éreztem meg magam körül.

- Már el kellett volna indulnod. – mondta Harry miközben a hasamat simogatva figyelte, ahogy egy késsel kiveszem az elegendő mennyiségű vajat.