Last Christmas /befejezett/

9. fejezet

A tegnapi rosszullétet még éreztem, mikor felkeltem. A gyomrom émelygett és a fejem fájt.

- Lou. Máris fent vagy? Minden rendben? Rosszul vagy? Jól aludtál? Éhes vagy? Kérsz valamilyen gyógyszert? – támadt le Harry a kérdéseivel. Én még csak fel sem fogtam igazán az egyik kérdést már jött a másik.

- Jól vagyok. Nincs szükségem semmire, viszont elég éhes vagyok szóval jó lenne, ha a konyhatündérem tudna valamit tenni az ügy érdekében. – mondtam, majd feláltam, hogy odasétálhassak hozzá. Harry derekát megragadtam és közel húztam magamhoz.

- Gyere tündérem, csináljuk reggelit. – mondtam, majd a nyakán végig csókolva egy utolsó puszit hintettem a füle mögé és elindultam konyhába.

Én éppen leértem a lépcsőfokokon, mikor meghallottam, hogy Harry is elindult lefelé. Egy büszke mosolyt megengedve indultam a konyhába.

Vagyis nem egészen. Mert éppen ültem volna le a bárszékre mikor megláttam a fenyőfát a nappalinkban.

- Harry! – kiáltottam neki.

- Nem kell kiabálnod kicsim, itt vagyok. – mondta Harry, aki pont akkor ért le.

- Remek. Tudtad, hogy egy fa van a nappaliban? – kérdeztem tőle. Harry nevetve ült le a mellettem lévő székre, majd a vállamnál fogva engem is lenyomott.

- Igen ma reggel hozták meg. – mondta és a két tálat, ami már ki volt készítve megtöltötte tejjel, majd egy kis müzlit szórt bele.

- Mi az, hogy reggel? Még most is az van. – értetlenkedtem.

- Nem életem, most már fél egy van. – mondta Harry nemes egyszerűséggel.

Én csak elképedve bámultam rá. El is felejtettem megnézni, hogy mennyi az idő mikor felkeltem.

- Akkor eddig a fát állítottad gondolom. – mondtam elgondolkozva.

- Igen. Úgyhogy még el kell intézzek pár hívást is. – mondta komoran.

- Én feldíszíthetem. – mondtam felajánlva a segítségemet. Harry ijedten kapta rám a fejét.

- Biztos, hogy nem. Meg fogod magad erőltetni és elájulsz, ahogy tegnap. Mi lenne, ha várnál addig amíg lerendezem azt a pár hívást és utána megcsinálnánk együtt? – kérdezte.

- Nézd, szerintem nincs abban semmi megerőltető dolog, hogy gömböket pakolok fel a fára. Előtte beveszek egy gyógyszert és minden a legnagyobb rendben lesz. – simítottam rá a kezemet az ő karjára.

- Nem tudom Louis én ezt nagyon nem tartom jó ötletnek. – húzta el a száját Harry.

- Bízz bennem. Itt és most megígérem bármennyire is rosszul leszek azonnal abbahagyom. – tettem esküt Harrynek.

- Rendben bízom benned. De csak, hogy tudd fent leszek, ha bármi történne. – mondta bizonytalanul, majd folytatta a reggelijét.

**********************************************************************************

- Louis biztos, hogy ezt akarod? Nem csináljuk meg mégis inkább, mikor végeztem? – kérdezte Harry. A kezében tartott dobozt lerakta a dobozt, majd a hátát megmasszírozva nézett rám.

- Teljesen biztos vagyok abban, amit csinálok. – mondtam megpróbálva elhessegetni az agyából az összes rémképet.

- Rendben akkor ahogy megbeszéltük. Fent leszek, ha bármi kell. Azonnal abbahagyod még akkor is, ha csak egy kicsit szédülsz. – sorolta Harry a szabályokat, majd megpuszilva otthagyott a fával és a díszekkel a nappaliban.