One Direction - Rövid történetek

Vampire Direction (1.rész)

Louis szemszöge:
Éppen Zaynnel sètáltunk London utcáin amikor is Harr hívott, hogy menjünk hozzá, mert valami fontosat akar mondani, így Zayn háza fele vettük az irányt.
Amikor oda értünk megnyomtam a csengőt, jelezve, hogy itt vagyok. Szerencsémre nem kellett sokat várnom arra, hogy beengedjenek.

-Szia.-köszönt Harry. Ajaj, ha már így köszön az már semmi jót nem jelent.

-Szia. Mit csináltok?- kérdeztem a fiúkat miközben bementünk  a házba.

-Niallnek próbáljuk elmagyarázni, hogy nem eheti meg azt a madarat ami felidegesítette.- vázolta a helyzetet Liam. Most jogosan merül benned fel a kérdés, hogy mért akarna megenni Niall egy madarat. Erre a válasz egyszerű. Vámpírok vagyunk. De nyugi mi a jó vámpírok táborát erősítjük.

-Ahha.- reagáltam le ennyivel. Akkor csak a szokásos. Aztán Harryre néztem jelezve, hogy mindenki itt van, mondhatja amit szeretne.

-Igazából én most először csak Louisval szeretnék beszélni de azért jó, hogy ti is itt vagytok, mert nektek is jogotokban áll tudni. - kezdte. Én meg kezdtem kétségbeesni.

-Louis beszélhetnénk.- suttogta. És én már itt tudtam, hogy ez fájni fog, de nagyon.

-Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek téged de ez már nem megy. Nem lehetünk együtt.- folyt le egy könny csepp az arcán.

-Tessék?- suttogtam és mérhetetlen fájdalmat éreztem.

-Sajnálom.- és elment. Ennyi? Sajnálja?? Most szakított velem és képes azt mondani, hogy sajnálja?! Nem! Ez nem Harry! Vagy ha igen, akkor nem önmaga. Ott álltam tehetetlenül. Nem hiszem el. Kifutottam a házból egyenesen az erdőbe. Még hallottam a fiúk kiabálását de nem érdekelt. Csak szaladtam. Megálltam az erdő közepén és azon gondolkodtam, hogy mit kéne tennem az ellen, hogy ne fájjon ennyire, egyszerűen nem akartam érezni. És akkor eszembe jutott. Ha kikapcsolom az emberiségemet akkor nem fog fájni. Lehunytam a szememet , nem gondoltam semmire csak arra, hogy nem akarok semmit érezni. Miután kikapcsoltam, vissza mentem a fiúkhoz. Amikor oda értem, nem kopogtam be, hanem egyszerűen betörtem az ajtót. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi és senki.

-Louis!- szólalt meg Zayn.

-Hol voltál?- kérdezte Liam.

- Az erdőben.- válaszoltam rezzéstelen arccal.

-És jól vagy?- tette fel a kérdését Niall.

-Öm, lássuk csak. Harry pár perce szakított velem. Hogy a fenébe lennék jól?- kiabáltam. De aztán így folytattam.

- De már nem érdekel.- mondtam ki azt amire a fiúk abszolút nem számítottak.

-Hogy mit mondtál?- kerekedett el Liam szeme. Láttam rajtuk, hogy sejtik mi történt. Klassz. Most biztos azt fogják kitalálni, hogy hogy kapcsoljam vissza az érzelmeimet.

-Louis, mondd, hogy nem azt csináltad amire gondolunk.- suttogta Zayn.

-Pedig, pontosan azt csináltam. Kikapcsoltam az érzelmeimet.- mondtam.

-Miattam?- kérdezte egy hang Liam háta mögül. És pár másodperc múlva megláttam a hang tulajdonosát.

-Miért érdekel az téged?- kérdeztem flegmán.

-Mert szeretlek.- suttogta könnyes szemekkel.- de engem nem hatott meg.

-Ah, hagyjuk már ezt a "szeretlek" dumát. -mondtam gúnyosan.

-Louis! Elég volt!- szólt rám Niall.

- Ah, jó. Akkor megyek. Keresek valami kaját.- mondtam és már ott sem voltam.

   Hello mindenkinek!
Vámpírnaplók fanok kezeket fel!🧛‍♂️🙋‍♀️
Ez most kicsit más lett mint az eddigiek. És kicsit szomorúra sikerült de ígérem, hogy happy end lesz a vége❤
Lesz ebből egy második rész ami Harry szemszögéből lesz.
Szép estét mindenkinek!❤
Kata