Szikrábol Pattant Szerelem

Tagok vagyunk

Mikor át sétáltunk azon a fekete lyukon, valami kihalt raktár szerűségben találtuk magunkat. Kicsit fáztam póló nélkül, de ki bírtam. Kacchan-hoz mentem és át ölelnem a karját. Le nézett rám, és egy mosolyt húzott az arcára egy üres tekintettel párosulva. Nem tudtam hirtelen, hogy most aggódjak, vagy féljek.

Amíg az én félelemmel teli szemem fürkészte életem értelmének a vörös és üres szemét, addig Tomura le ült az egyik székre és egy ideig figyelte, hogy vajon lesz-e valami vagy még várhatja a csodát. Egy idő után megunta, majd mérgelődő és türelmetlen hangon megszólal:

-Végeztetek már? Lenne jobb dolgunk is minthogy azt várjuk, hogy történjen valami a búgó gerlicék között.

Kacchan kicsit fel húzta magát ezen, és neki se kelljen sok ahoz, hogy az üres tekintet, haraggal teli legyen.

-Na te csak fogd be a pohár te kezes kis patkány! Egyenlőre neked kusban kéne maradnod mert minderről te tehetsz te gyerekes kis balfácán! Miattad vagyunk ilyen helyzetben! Ha még egyszer megszólalsz, le tépem azt a maradék bőrt is a pofádról!...

Tomura csak nevetett egyet. Egyszerűen nem tudtudk el dönteni, hogy most gúnyolódik vagy csak kínjában csinálja.

-Jólvan, akkor játszunk így. Aki még egyszer megszólal, plusz egy nap a játszó szobában. Az meglepetés, mi történik majd vele, de egy biztos, Toga lesz az, ki kielégítheti rajtatok a beteg vágyait. Ő lesz az, ki játszik veletek.

Még jobban megilyedtem. Most nem értettem mi van. De aztán mégiscsak ki jött egy mondta a számon.

-De Tomura...

-Nolám... Mondjad Izuku.

Reszketni kezdtem mikor a nevemet ki mondta és egy olyan tekintet párosított a nevemhez, melyet még senki sem vetett rám.

-Nem lesz ez egy kicsit feltűnő, hogy hirtelen el tüntünk? Nem gondolod, hogy álcáztatni kéne, hogy tagok vagyunk?

Mindenki Tomurára nézett. Aztán pár perc összebeszélés után, megkaptuk a válaszunkat.

-Jó eszed van. Furfangos vagy Izuku. Rendben. Legyen így. De ha át mertek verni, két kezemmel végzek veletek. Hosszú, fájdalmas halált fogtok halni. Megértettétek. Most hazamahettek. Holnap ugyan úgy látni akarlak titeket, de ne aggódjatok, a szemem mindig rajtatok lesz. Van egy emberem, akit senki sem ismer. Hétfőn új osztálytársatok lesz. Ennyit el mondok. És most, Kurogiri, kérlek vidd őket a korházhoz, hogy el lássák a sebeiket. Ti ketten meg mondjátok azt, hogy baleset történt. Autobaleset. Az egyik roncs el talált titeket.

Mind a ketten, csak bólogattunk. Nem volt más választásunk, minthogy mindenre csak b9logatunk vagy azt mondjuk, hogy igen.

-Toga, Dabi. Csináljatok csúnya balesetet.

-Máris Tomura-san~ -Toga olyan boldogan mondta, hogy rendesen ilyesztő volt. Dabi csak vállat vont, és ment a szőke után.

-Menjünk fiúk. -szólalt meg a hátunk mögött Kurogiri.

Szótlanul el kezdtünk sétálni a fekete lyukon de én még meg áltam, és hátra néztem. Várt. Az a gyerekes felnőtt várta, hogy el menjünk. De nem kellett sokat várnia, hisz meg voltam ilyedve, így át mentem. És biztonságban éreztem magam, mikor a korházhoz értünk.